Death Has Spoken
Elegy

(Meuse Music Records • 2025)

boymester

2025. november 17.

0

Pontszám

8

Idén kifejezetten lassan ballagtunk bele az őszbe, ami egyfajta eleganciát ad az elmúlásnak. Nagyon kedvelem ezt az évszakot, mivel az igazán jó séták és a kellemes melankólia melegágyának nevezhető, ezek pedig a kedvenc időtöltéseim között szerepelnek. Nagy kérdés, hogy mit hallgassunk ebben az időszakban és mi mást is javasolhatnék nektek, kedves Olvasók, mint a jó öreg death/doom metalt, ami az év eddigi szakaszában eléggé vegetatív állapotban volt, az utóbbi hetekben azonban elkezdte ontani magából a jobbnál jobb kiadványokat. Mintha a kert végi öreg diófáról hullottak volna alá ezek a finom dalcsokrok, úgyhogy markoljunk belőle nagyot, szippantsuk be az utánozhatatlan avar illatát és vonuljunk el kicsit a világ zajától, hogy a belső hangokat is a lehető legtisztábban halljuk. Aki kedveli a műfajt, az már átrágta magát a nagyobb neveken, legyen szó az Evokenről, Paradise Lostról, vagy a Novembers Doomról, úgyhogy itt az ideje a zavarosban halászni utánpótlás után. A keresgélés most viszonylag könnyűnek mondható, mert ugyan súlyosan extrém doomból ritka szegény lett 2025, de a hagyományosabb melodikus death/doom igazán ereje teljében van.

Első állomásunk a temető felé nem lehet más, mint Lengyelország. Igen, a modern kori black metal fenegyerekeinek kikiáltott országban bizony nem csak a fekete fém éli virágkorát, de a komótosabb pusztítás hívei is megtalálhatják a számításukat. Jelen esetben a Death Has Spoken zenekar kíséretében, akiknek korábban már hallottam a nevét, de különösebben nem mélyültem el a munkásságukban. Ugye az megvan, hogy fizikai képtelenség lenne mindent meghallgatni… A töretlen felállásban 2017 óta tevékenykedő zenekarnak a közelmúltban jelent meg Elegy című nagylemeze, ami már a harmadik a csapat diszkográfiájában. A borítóra tekintve nem igazán tudtam belőni, mit várhatok el az 53 perces játékidővel rendelkező anyagtól, mivel hangulatos, de alapvetően pasztell színei inkább valami gótikus formavilágot vetítettek előre. Ehhez képest egy jóval súlyosabb, hagyományosabb, death metalban gyökerező dalcsokrot pakoltak össze, ami a 90-es évek közepén érezné legjobban magát. A felfogás ugyan régimódi, de a hangzás modern és keményen megdörrenő, úgyhogy nem kell tompa riffektől és erőtlen doboktól tartanunk.

Témavilágában természetesen hozza az Elegy a kötelezőt: elmúlás, halál, gyász és a fájdalom feldolgozása, ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a zenekar maga eddig nem csak erre fókuszált. Az első lemezük Poe sötét verseinek bűvöletében született meg, míg a másodikat a lovecrafti üresség és a benne rejlő rémület esztétikája határozta meg. A friss anyagot ettől függetlenül egy lazán kapcsolódó trilógia záró darabjának tekintik: a korábbi fejezetek a halál mikéntjével, magányosságával és elkerülhetetlenségével foglalkoztak, a beszédes című korong pedig azokért szól, akik már elvesztek és sosem térhetnek vissza szeretteik körébe. Minden eddiginél mélyebb és filozofikusabb dalszövegekkel találkozhatunk, de más változásoknak is fültanúja lehet, aki korábbról ismeri a bandát. A kezdeti, nyersebb hangzás például fokozatosan indult el egy lágyabb, de vastagon atmoszférikus irányba, teljesen tudatos módon. Néhány éve még az első lemezekhez hangulatban tökéletesen passzoló Katatonia dalt dolgoztak fel, itt viszont már bónuszként egy Agalloch tételt vonultatnak fel, ami jól jelzi, merre szeretne tovább haladni a banda.

Minden dicséret és a zenekar önmagához képest komoly fejlődése ellenére persze Karol Pogorzelski (ének, gitár, dalszerzés), Marcin Grygoruk (gitár, billentyűk), Maciej Chodynicki (basszusgitár), valamint aktuális dobosuk, Mikołaj Kupczyński friss dalcsokra nagyon nehezen értelmezhető többnek, mint a műfaj egy igazán „funkcionális” darabja. Ugye milyen szépen le lehet írni azt, ha valaki sok klisével és korábban már hallott ötletekkel operál? A funkcionális mégiscsak találóbb kifejezés, mert a legjobbak munkájából inspirálódnak és céljukat teljes mértékben képesek elérni. Hol erősebb, hol átlagosabb dalokkal, laza ívekkel, még lazább koncepcióval felvértezve ugyanis az Elegy hűséges társként csatlakozhat hozzánk, miközben beleveszünk az aranysárga színekben ránk hulló őszi levelek szépségébe.