Láttunk már korábban black metalból dark folk műfajba ugrást, elég csak az Ulver legendás Kveldssanger albumára emlékeznünk. Azonban nem állíthatjuk, hogy az amerikai Uada ugyanezt ismételte volna meg, helyette egy izgalmas zenei kísérletnek lehetünk fültanúi – vagy talán ennél többről van itt szó? A banda állítása szerint már a kezdeti években (konkrétan 2014-ben) megszületett az ötlet, hogy készítsenek a maga módján puritán és ritualisztikus zenét, ami csellón vagy hegedűn is testet ölthet – valami, ami a banda zenei inspirációiban gyökerezik. És ím, 2026-ban napvilágot látott az Interwoven lemez.
Koncepcióját tekintve is elég szokatlan a szóban forgó kiadvány, mert bár feldolgozásokat hallhatunk rajta (négy saját dal reinterpretációja, illetve egy Rome és egy Nirvana feldolgozás), mégis egy komoly zenei produktummal van dolgunk. Miért is? Nos, mert az Uada eddig kizárólag a black metal műfajon belül alkotott, így egy teljes egészében dark folk lemez készítése egy izgalmas húzás volt.
A végeredményt tekintve szerintem az Interwoven egy megosztó alkotás lett. Egyrészt az éles műfaji váltás eléggé meg tudja viselni a rajongók gyomrát, másrészt más együttesektől a kizárólag feldolgozásokat tartalmazó kiadványok a múltban (például a Dimmu Borgir ”Inspiratio Profanus” című lemeze)… hát, finoman szólva elég gyenge volt. Így bennem is volt eleinte szkepticizmus, hogy mit hoz majd az Interwoven… azonban véleményem szerint a végeredmény abszolút pozitívan értékelhető.
Az Interwoven hangszeres oldala (akusztikus gitár, basszus, cselló és egyszerű kis dobok) csodálatosan szól, és nagyon hangulatos a kiválasztott dalok nagyrésze! Továbbá hallhattuk már korábban, hogy egy black metal dal folkos átirata mennyire szép lehet (kiváló példa ide a Taake 2021-es Avvik című válogatás lemezén hallható Nattestid Ser Porten Vid I akusztikus feldolgozása), így talán nem volt meglepő, hogy az olyan dalokból, mint a Devoid of Light vagy a The Purging Fire is kiváló folk dalok születtek. Talán e két dal “újjászületését” lehet leginkább a lemez legnagyobb erősségeként is nevezni – illetve az egy szem Nirvana feldolgozást, ami szerintem egy briliáns húzás volt. Talán túl is szárnyalta az eredeti dalt – hangulatában biztosan. Viszont érdekes, hogy egy másik dal, mint például a The Dark (Winter), ami eredeti formájában is kevésbé volt erős, a feldolgozott formájában is kissé lapos lett. És itt kanyarodnék rá az album legmegosztóbb elemére: Jake Superchi éneklésére. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a sokszor például a The 69 Eyes stílusára hajazó, gótikus érzetű ének az album egészére egy jó választás volt. Hosszú távon ez kissé fárasztó, minimum egy más hangszínű vendégénekest el tudtam volna képzelni a lemezen – vagy kicsit több varianciát. Történetesen a kisebb kórusok és a suttogós részek nagyon jó elemek voltak, és az összbenyomás is más lehetne, ha ezekkel többször éltek volna. (Vagy elmenve a falig: én pár üvöltést és károgást is el tudtam volna képzelni.)
Összességében az Interwoven instrumentálisan egy gyönyörű, nagyon erősen atmoszférikus kiadvány lett, aminek csillogását kicsit opálosítja a valamelyest egyes megoldásainak megosztó jellege. Akik szeretik a dark folk műfajt, azok számára biztosan megnyerő – de nem feltétlen ajánlanám minden metált kedvelő hallgatónak.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
