Gathered Around the Oaken Table borító

Mithotyn
Gathered Around the Oaken Table

Aurora
2026. szeptember 7.
0
Pontszám
9

Aki jómagamhoz hasonlóan kedveli a folk metal műfaját, élvezettel merül el az északi mitológiában és radarja messzebbre nyúlik, mint a “Finn Nagy 5-ös”, netalán a viking tematika is közel áll a szívéhez, bizonyára találkozott már a Mithotyn nevével. Könnyed dallamok, északi tematika, skandináv népzenei motívumok, mindez black metal alapokon. A zsáner kedvelői mindent megtalálnak benne, amit elvárnak, a derék “varégek” megelőzték korukat.

Igen ám, csakhogy a szép reményekkel indult svéd banda 1999-ben feloszlott – pár évvel azelőtt, hogy a finn folk metál feltegye a zsánert a zenei térképre. Kár értük, mert a viking bárddal vértezett fémzenei társulatban bőven megvolt a potenciál, hogy az olyan nevekkel kerüljenek egy lapra, mint az Ensiferum, Thyrfing, Einherjer vagy éppen a Manegarm. (Ahogy a kémiában, úgy ez esetben is él az anyagmegmaradás törvénye, így feloszlás után két alapító tag megalkotta a folk-power metal vizeken mozgó Falconert.) A csapat azonban nem távozott búcsú nélkül, hisz felbomlásuk évében kijöttek a Gathered Around the Oaken Table c. koronggal, mely három stúdióalbumuk leginkább egységes, érett darabja lett. A remasterelt északi dalokat 2026. augusztus 21-től a nagyközönség is élvezheti, mely a harctérről a valhallába való utat regéli el fémzenébe öntve.

In medias res kezdéssel vesszük fel a fonalat, amikor is a Lord Of Ironhand bármiféle intró nélkül rögtön a fő riffel rúgja ránk az ajtót. Merész vállalás, de kétségtelenül működik, hisz alig fél perc alatt úgy érzi az ember, mintha épp mézsörrel öblítené le a sült heringet egy balti-tengeri kikötőben, valamikor i.sz. 895-ben. A Mithothyn jellemzően dallamosabb verzióját adja elő a műfajnak, ami könnyebben emészthető kezdésben is tetten érhető. A svéd partvidéken való utazás a Watchmen of the Wild-dal folytatódik, egy fokkal zúzósabban, emlékezetes dallamok kíséretében. Midőn felüvölt a kórus, a heroikus folk metal kedvelőit kellemes nosztalgia járhatja át, mivel az nagyon hasonlít a sajnálatos módon inaktív Turisas szerzeményeiben gyakran megjelenő harci kiáltásokra. (Utóbbi motívum tiszteletét teszi még a Hearts of Stone-ban is.)

Mithotyn - Gathered Around the Oaken Table

Az 1999-es kiadáshoz képest a hangzásvilág itt jóval tisztább, ami kifejezetten jól áll neki. Utóbbiért nem mellesleg a kifejezetten black metal-ra szakosodott Nightside Audio-t kell dicsérni. A Hammerheart Records semmit sem bízott a véletlenre, ugyanis a dalok a patinás Berno Studio-ban vették fel, Berno Paulsson és Samir Donnas bábáskodása alatt. Ők nem kisebb bandák lemezeinek minőségéért feleltek korábban, mint az Amon Amarth, a The Haunted, illetve az In Flames.

Egyedül az 5. tétel, a The Well of Mimir esetén éreztem, hogy kissé alábbhagy a lendület – nem mondom, hogy töltelékszám, hisz a lemeznek annál egységesebb, kiforrottabb a koncepciója. Inkább arról van szó, hogy a banda által használt zenei elemekből itt nem sikerült kihozni a maximumot. Ugyanakkor a következő dalnál újra felpörögnek az események, amit aztán a lemez végéig képesek fenntartani, a dobjáték külön kiemelendő a The Guardian esetén, amiben egy egészen kiváló gitárszóló is hallható.

Ugyan a dalok között felülreprezentált a károgás, számomra igazi erejét akkor mutatta meg a korong, amikor kórus énekelt. Különösen a harmadik tétel, az In the Clash of Arms volt erős ebből a szempontból. Ilyenkor mintha mi is egy skeid fedélzetén utaznánk csatába menet, utána pedig győzelmi tort ülnénk a bajtársakkal; Guided by History esetén hasonló hangulat lehet úrrá rajtunk, mely személyes kedvencemmé vált. Végül a The Old Rover teszi fel a koronát az egész utazásra, amikor a Mithotyn lassú, fémes hangzással egy megfáradt harcosként kér pihenőt, tiszta vokálok kíséretében.

A Gathered Around the Oaken Table a svéd banda legegységesebb lemeze lett, a modern, digitális hangzás pedig még átélhetőbbé tette a viking/folk metál zsáner pionírját. Ugyanakkor egy kis keserűség is vegyül az édes nosztalgiába: a lemez újrakiadása nem csak azt mutatja meg, hogy mi volt jó a múltban, hanem ízelítőt ad abból, mi lehetett volna.