Vannak lemezek, amik egyszerűen jönnek, szórakoztatnak, majd csendben távoznak. És vannak azok a ritka, rideg, csontig hatoló monstrumok, amik kegyetlenül megragadnak a torkodnál és addig nem eresztenek, amíg ki nem préselik belőled az utolsó csepp érzelmet is. Az andorrai In Eclipse első teljes stúdióalbuma, a 2026. szeptember 11-én az Art Gates Records gondozásában megjelenő Penumbral pontosan ez a kategória.
Amikor egy zenekar a promóciós anyagaiban olyan nehézsúlyú neveket rángat elő igazodási pontként, mint a Gojira, a Chimaira vagy a Lamb of God, az ember óhatatlanul felvonja a szemöldökét. Lássuk be, a léc rohadt magas. De a srácok nem ma kezdték a szakmát: a 2018-as alakulásuk és a 2019-es No Colorfull Dawn kislemez óta szívósan építik a saját világukat, amit a 2022-es első EP-jük és a Vita Imana társaságában lezavart kőkemény élő fellépéseik csak még tovább finomítottak. A zenekar életében a 2023-as év hozott egy sorsfordító mérföldkövet: egy szólógitáros-csere után új felállásban vágtak neki a stúdiónak. A végeredmény pedig nem egy szimpla, lélektelen klón-lemez lett, hanem egy olyan kiforrott, bivalyerős anyag, ami tökéletesen igazolja a patinás kiadó bizalmát: A szürke zóna feszültsége és a dalok világa. A lemez címe – Penumbral, azaz Félárnyék, nem egy üres, jól hangzó metafora, hanem a teljes zenei anyagot és a lemezborítót is átitató, súlyos koncepció. Ezek a srácok nem a fényben táncolnak, de nem is a koromsötét, kaotikus black/death mocsárban tapicskolnak. A kettő közötti, nyomasztó, feszültséggel teli szürke zónát vették birtokba. Azt a vihar előtti állapotot, amikor a düh és a csalódottság már ott vibrál a levegőben, de még nem robbant be teljesen. A lemez indítása megadja ezt a nyers alaphangot.
Azonnal falhoz szegeznek Xavier Requena kíméletlen, gépies pontosságú dobjai, amikre Ivan Salvador és a friss tag, Eric Alman olyan masszív riff-falat húz fel, ami a Chimaira legszebb, legdögösebb korszakát idézi. Ami viszont igazán kiemeli a Penumbral-t a tucat-death metal anyagok közül, az a dinamika és a lélek. Az In Eclipse nem akar végig ész nélkül, 200-as tempón darálni. Pontosan tudják, mikor kell visszavenni a gáztartályból, hogy teret engedjenek a kísérteties atmoszférának és a dallamosabb, de mégis baljós átvezetőknek. Julyus Ripper énekes elképesztő magabiztossággal és nyers, gyomorból jövő hörgésekkel teszi fel az i-re a pontot, miközben a modernebb, acsarkodóbb témákba is beleadja a szívét-lelkét. A legnyilvánvalóbb a Gojira-hatás. A hangsúlyos ritmika és a súlyos groove-ok azonnali, ösztönös bólogatásra késztetik az embert – a dalok egyszerűen lüktetnek a feszültségtől. A tételekben a sötétebb, atmoszférikus oldaluk dominál, Pablo Mola basszusfutamai zseniálisan alapozzák meg azt a nyomasztó, magányos hangulatot, amit mindannyian ismerünk.
Összességében az In Eclipse a tagcsere után nemcsak szintet lépett, de megtalálta a saját, összetéveszthetetlen hangját is. A Penumbral egy végtelenül profin összerakott, modern és őszinte modern death metal lemez, ami nem ereszt. Nem akar slágeres lenni, nem akar tetszelegni, de a feszültsége és a nyers, tiszta energiája azonnal beránt. Az őszi underground szezon egyik legígéretesebb és legsúlyosabb lemeze, amit szeptember 11. után kötelező lesz pörgetnie annak, aki nemcsak hallgatni, de érteni is akarja a metalt. Bár az anyag bivalyerős és végig súlyos, a korongon található 7 tétel után maradt bennem egy kis hiányérzet – még simán elfért volna rajta 2-3 dal, hogy teljesen kerek legyen a pusztítás.
A zenekar jelenlegi felállása: Julyus Ripper – ének, Eric Alman – szólógitár, Ivan Salvador – ritmusgitár, Pablo Mola – basszusgitár, Xavier Requena – dobok.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.