„Gyámoltalan vagyok. Ostoba vagyok, csupán tárgyakra, tulajdonra vágyom. Az én szánalmas életemre. A szaros kis munkámra. A svéd bútoraimra. /…/ Hát ilyen mélyre süllyedhet az ember.” /Chuck Palahniuk – Harcosok klubja/ Már egy ideje húzom ennek a kritikának megírásának időpontjait önmagam előtt (is), de csak meg kell firkantani, hiszen még a végén aktualitását veszti a […]
Tovább »
Valószínűleg a Weh nevű holland formáció nem sokak által ismert, én magam is csak most próbálkozom a megértéssel, de aztán végül úgy döntöttem minimális dióhéjban vezetem csak fel a dolgot – aki jobban utána akar nézni, annak lelke rajta. Az akusztikus projekt mögött Erik E áll, s az :Origins: nem más, mint a 2002 óta […]
Tovább »
I’m terribly late with this interview, and i sent the questions late too, and when the answers arrived i sat on them as a good brooder. So i would like to apologize to everyone, but i can’t split into more pieces, but that Ian Arkley and Andi Lee were replying to my questions should be […]
Tovább »
Somogy-megyei Kaposvár korántsem a metál zene fellegvára, de ugyebár van nekünk egy modern Sick-Room vagy kardforgató barbár Fekete Seregünk és egy valag kis punk és deszkás banda és bizony egy „misztikus Akela” bagázsunk is… A megyeszékhelyi Winter eredetileg Forever Winter néven alakult réges-régen, pontosan 1997-ben. A csapat tíz évvel rá a sima Winter-re vált át, […]
Tovább »
Brutálisan sokat csúsztam ezzel az interjúval, a kérdéseket is megkésve küldtem el, aztán mikor megjöttek a válaszok, ültem rajtuk, mint a jó kotlós. Szóval elnézést kérek mindenkitől, de egyszerűen nem tudok több darabra szakadni, na de kárpótoljon minket, hogy két tag is válaszolgatott; Kate Hamilton és Ian Arkley (utóbbi csak a végére melegszik bele). Érdekessége […]
Tovább »
Érdekes s talán a promók terén ezidáig (6 éves „kritikusi” pályafutásom alatt) dolog történt meg velem a spanyol Lux Divina kapcsán, hiszen az 1998 táján alakult barcelonai horda kiadója nem mindennapi farkas hibát követett el, amely valószínűleg feledékenységből eredendő, ám ettől függetlenül több mint érdekes. Az Ars Magna Recordings ugyanis elfelejtette megírni a lemezt, elküldött […]
Tovább »
Tegyünk egy próbát, hogy megértsük a nem mindennapi nevű olasz brigád nem túl romantikus koncepcióját. A római NoFuck 1997-ben alakult, ehhez képest ott tartanak, hogy ezidáig egy 2005-ös demójuk és egy 2007-es debütjük van, ám mindegyik szerzői kiadás, s ez esetben azt jelenti írott CD és nyomtatott minimál borító. Igazából nem is nagyon értem miért […]
Tovább »
Az orosz illetőségű Letargy Dream formáció egyes Fémforgács olvasónak nem fog újdonságként hatni, de mivel sokan vannak, akik mit sem tudnak a moszkvai csapat múltjáról és jelenéről, így egy picit beleássuk magunkat ebbe a csodálatos masszába. A zenei kohéziót Letarg nevű barátunk hívta életre 2003 táján, gyakorlatilag az ő látomásai és rémálmai, személyes vallomásai jelentik […]
Tovább »
Úgy hozta az élet, no meg a sors, hogy az előző kritikán felbuzdulva most egy újabb doom csodával lesztek gazdagabb, de míg az Astral Sleep a mélység keringője a fájdalommal és a jelenésekkel, addig a chilei Procession a klasszikus értelemben vett doommal fertőzi meg vezeklő lelkünk. Tudatunkat nem viszi se túl mélyre, se túl messzire, […]
Tovább »
Egy újabb Solitude Productions kiadvánnyal lett gazdagabb nyöszörgő világunk, ideje némi körítés után megismerkedni mostani kritikánk tárgyával. A finn Astral Sleep 2004-ben látta meg a napvilágot sztyeppék és tűlevelű barátaink társaságában, tamperei horda már egész korán elkezdte gyártani személyes kiadványait, így tehát 2005-ben demóval, egy évvel rá ennek kislemezes verziójával lepték meg a változatos doom […]
Tovább »
