
„Feketén dereng a szirtfok mögöttem, s messze sötétlik a parti homok. Mély homályba fulladt ösvényen jöttem… Veszett múltamra búsan gondolok. Lágyan nyaldossa a part menti szirtet a tenger, e hangot jól ismerem, Vállamra hajtva fejét, egykor itt tett Unda, a tündér, sétákat velem. Fényes a nap, min találkoztam véle, édes mint szellő a kék tengeren.” […]
Tovább »

















