Felületes ismerkedésbe kezdünk a Mia Hope nevű bagázzsal, a srácokat a Rising Records futtatja, így természetesen angol illetőségű a jól fésült, tipikus művészmetál, emo vagy éppen post-HC külsőségekben tetszelgő fiatal, és tehetséges asztaltársaság (lásd lentebbi kép). A fővárosi arcok a debütjüknek a beszédes és művészkedő We Are Just Satellites címet adták, az alakulásuk pedig rövidke […]
Tovább »
„Így nőtt, szövődött a mese, amíg a perc haladt. Most vége. Összefűztem a fura-szín szálakat, s víg csolnakunk már hazatart az alkonypír alatt. „ /Lewis Carroll – Alice Csodaországban/ Az Ukrán Darktrance debütje 2008-ban nem sikerült rosszul, rengeteg olyan ötletet vetett fel és dolgozott ki Dmitry Gubsky, melyek ígéretes folytatásra engedtek következtetni, s túl sokat […]
Tovább »
A holland Altar nem teljesen felel meg az egykoron fényes, mára megszűnt csapatok halmazának, s visszaemlékezéseim távlatának se ilymódon, hiszen az 1990-ben alakult csapat 2007-től újra aktív és egy demót is pakolt azóta össze (amúgy tervezek velük interjút, majd kiderül meg is születik-e ez majd a jövőben). A másik, ami miatt sokat gondolkodtam a Hardenberg-i […]
Tovább »
„Palesztinai városok a mai Ghor mellett, amelyek Mózes 1. könyve, 19. rész, 24. verse szerint kénköves és tüzes eső (24. vers) és földrengés (25. vers) folytán lakosaik istentelensége miatt semmisültek meg.„ /Sodoma és Gomora – Pallas Nagylexikon/ Minden műfajnak vannak elvetélt gyermekei, ilyen volt az angol Gomorrah, 1990-ben alakult Oxonban, két demó után jött a […]
Tovább »
Tegyünk némi időutazást és visszaemlékezést a múlt pillérein vergődve a thrash műfaji kavalkádjának ismeretlenebb vizein, okai; régóta terveztem, ha egy kicsit több időm lesz, írok visszaemlékező kritikákat, ha másra nem a saját kedvtelésemre, meg annyi haszna is van a dolognak, hogy talán egyeseknek új kapukat nyitok meg, vagy csak leporolom a tinédzser kor szerelmeit. Ilyen […]
Tovább »
„A megértés mint egzisztenciálé Heidegger Lét és idő című művében megalapozott rendszerében elsősorban és mindig mint létmegértés jelentkezik, azaz ebben az értelemben minden tudományos igazság felismerése, minden műalkotás, gondolat, vagy egy másik személy megértése végső soron önmagunk, saját létezésünk mélyebb és igazabb megértését jelenti.„ /Kérdező Tudomány/ Talán érdekesnek hat, ha egy kérdéssel indítom a görög […]
Tovább »
A texasi Absu nem ma kezdte, de amilyen öreg a banda, annyi törésen, szerencsétlenségen és változáson ment keresztül. Így nem is gondoltam, hogy a banda neve idén még feltűnhet. Pedig itt van, sőt rég kellett volna már írnom róla, de valahogy húztam a dolgot, annyira szeretem őket, hogy ne alázzam meg a múltjukat (furcsán hat, […]
Tovább »
„Az utolsó napok rám törtek, és a létezés ostoba semmiségei – az áldozat testének egyetlen pontjára könyörtelenül hulló apró vízcseppek kínszenvedéséhez hasonlóan – már kezdtek megőrjíteni, az álom csodálatos rejtekébe menekültem előlük. Álmaimban megtaláltam azt a kevés szépséget, amit életemben hiába kerestem, és régi kertek, elvarázsolt erdők mélyén barangolhattam.„ /Howard Phillips Lovecraft – A feledés […]
Tovább »
A fővárosi Heroes Never Lie 2007-ben alakult, 2008-ban volt már egy négy számos demójuk Lost Verity címmel, idén pedig az első EP, vagymi… nem tudom, hogy gondolták a srácok, de az írott CD, se dalcím, se borító, se semmi (tehát végül én is a myspaceükről kaptam le), lassan 2010-et írunk, megértem, ha egy bandának nincs […]
Tovább »
Azt hiszem a kultikus Sacrifice-ot nem kell bemutatnom egyeseknek, nos hozta a sors és a jelen, hogy ez az egykori nagyhatású és nevű banda is újraalakult, s ami talán meglepő, hogy az eredeti felállással kezdtek neki a dolognak, tehát; Rob Urbinati – gitár és vokál, Joe Rico – szintén gitár, míg Scott Watts – basszus […]
Tovább »
