V.Chromized Land Fesztivál Augusztus 25. Péntek Péntek du.6 körül értünk Zolával az Új Vigadóhoz, ami helyet adott az V. Chromized fesztnek, és addigra már rendesen ellepték a környéket a zenekaros pólóban feszítő hosszú hajú egyének.:-) Már a jegyvásárlás során elkezdtem szimpatizálni ezzel a rendezvénnyel, mert egy perc alatt rádumáltak a helyi szervezők, hogy kétnapos belépőt […]
Tovább »
A 2003-ban alakult Rosetta-ék tavaly rukkoltak elő első lemezükkel a The Galilean Satellites-al. A dupla cd 5-5 számot rejt, közel 2 órányi játékidővel. Hogy mit kapunk ebben a két órában? Az első disc kőkemény sludge/ post-hc, ISIS-es, Cult Of Luna-s hatásokkal, a második „csak” ambient noise. A cd már az első percétől fogva magával ragad, […]
Tovább »
A győri székhelyű zenekart 2003 márciusában alapította Balla Tamás (basszusgitár), Hudec László (gitár) és Szabó Péter (dob). Többhónapnyi próba és zeneírás után kialakult egy koncepció, melyhez még egy gitár hangjára volt szükség. Így egészült ki a csapat 2003 júliusában Montag Viktor gitárossal. 2004 decemberében a zenekarból kivált Balla Tamás (basszusgitár). Helyére 2005 februárjában Németi Gergely […]
Tovább »
Sea of Desperation második lemeze látott napvilágot az idén, Spiritual Lonely Pattern címmel. Miért van az, hogy majdnem minden orosz doom album hófúvással kezdődik? Már a Mental Home idejében is így dívott..persze ez nem negatívum, a hangulathoz passzol. A zenekar mindössze egy tagot számlál, ez már az előző To My Beloved…-on is így volt, bár […]
Tovább »
Most hogy így elkapott a post-hardcore láz és anyagom is van, itt van még egy EP. 2005-ben alakult Irreversible nevű banda öt főt számlál, két gitáros/énekes, basszer, dobos és szintis, ami ISIS-es felállásra emlékeztet. Nem csak a zkr fiatal, de a benne játszók átlagéletkora se megy nagyon 20 fölé. Öt szám, 30 perc; a kezdő […]
Tovább »
Először is szeretném azzal kezdeni, h a 2001-es Dreadful Hours óta, ami amúgy a #1 nálam, a My Dying Brige zenéje nem tudott számomra olyat nyújtani (visszamenőleg még a régiek sem nagyon), amivel elégedett lettem volna. Hiába vitték a fájdalmat zenéjükben a végletekig a legutóbbi albumon, a túlzott károgós-hörgős részek és a hangzás sem fogott […]
Tovább »
Itt egy három számot tartalmazó EP gyöngyszem a lejátszóban a Disappearertől. A banda hangzásban a post-hardcore avagy újabban atmospheric sludge-nak hívott stílus alá sorolható, de nehány stoner hatás is fellelhető. Az első szám a Crownfire felvezető nélkül egyből belevág a közepébe és post-rockos témáival erőszakolja meg füleinket. Két gitáros és egy dobos alkotja a bandát, […]
Tovább »
Szenzációs bemutatkozó albumot készítettetek, elmesélnéd hogyan is sikerült ez, kicsit talán a gyökerekhez is visszamehetnénk, hiszen még nem mindenki tudja, hogy milyen jó kis zenét rejt az Overdream. Először is köszi az elismerő szavakat, nagyon örülünk, hogy tetszik az album. Az anyagnak négy fontos alap pillére van: az első a valaha Ivanhoe néven működő rock […]
Tovább »
Előzőleg a 2005ös demojukhoz volt szerencsém, ahhoz is idén nyáron, kicsit késve. Azon négy szám foglalt helyet, többnyire fellelhetők újra felvéve ezen az albumon (Agonies Be Thy Children, The Walk). Megjegyezném, hogy a Halls Of The Forgotten szám sajna nem került fel rá, pedig szerintem a legjobb szám a demo-s számok közül. 8 darab átlagban […]
Tovább »
Nos, már az előző albummal is magasra állította a mércét a los angelesi p-hc együttes, ilyenkor mindig félve kezdem el hallgatni az ismeretlent, nehogy csalódás érje a várakozást. Szokásos rituálé, üres ház, full hangerő és esti óra feltétele mellet nekirugaszkodtam. A kezdés szinte a Panopticon vonalát folytatja, először a nyugalom hangulatát teremti meg Aaron Turner […]
Tovább »
