BÁL – Petőfi black metalban
Petőfi Sándor „Van e egy marok föld…” című versének megzenésített black metal átiratával jelentkezett a Rósz Bálint által működtetett hazai egyszemélyes avantgardista post-black blackened metal projekt, a BÁL.
„A Magyar Kultúráért Alapítvány által 2023. március 15-én meghirdetatt Petőfi Felhő Projekt nyílt pályázatára készítettem ezt a feldolgozást. Egészen pontosan Petőfi Sándor „Van e egy marok föld…” című versét írtam át egy picit és zenésítettem/zajosítottam meg. Nem volt sok megkötés, a legfontosabbak talán azok voltak, hogy egy Petőfi verset kellett feldolgozni és átírni melynek végeredménye nem lehet komolyzenei mű. Tervem az volt, hogy ebből egy sok példányszámos, több variációs fizikai kiadványt készítek, de mivel a mai napon értesítettek a pályázatom elutasításáról, ezért ez elmarad. Mi volt az elutasítás oka? „Forráshiány” Kifejezetten irritál, hogy a beletett idő és energia elveszett szóval mentem ami menthető és megosztom ezt most itt veletek. A projekten dolgozni rendkívül izgalmas volt, de fájó, hogy nem kaphatom meg azt, ami jár…„
Már bocsánat, de egy pályázaton elindulni nem azt jelenti, hogy a résztvevőnek „jár” a pályázat megnyerése. Emiatt kár ilyen sértődött hangnemet megütni. Nekem tetszik a dal, de gondolom, az sem segített, hogy a károgásból nagyjából minden ötödik szót érteni, ebből aztán nem derül ki, hogy ez egy Petőfi-vers. Meg egyáltalán, milyen idő meg energia veszett el? Itt van a dal, elkészült, ha a cél nem ez volt, hanem hogy megnyerjen vele egy pályázatot, az elég szomorú.
Ebben igazad van.
Én úgy értelmeztem a „jár” kifejezést, hogy a részvétel jár. Nem hinném, hogy a győzelem lett volna a kitűzött elsődleges cél. De ezt csak az érintett tudja:)
1. Ha a pályázat azon bukik el, hogy a csöves alapítványnak nincs elég pénze kifizetni a pályázókat, akkor mi a picsáért indítják el? Abban az esetbe, ha a pályázó dal nem felel meg a pályázati szabályzat valamely pontjának, akkor értelemszerű, hogy elutasításra kerül a pályázati igény, de az én esetemben, nem ez állt fenn, tehát ez a történet ezért felháborító.
2. „Tervem az volt, hogy ebből egy sok példányszámos, több variációs fizikai kiadványt készítek, de mivel a mai napon értesítettek a pályázatom elutasításáról, ezért ez elmarad.” Ez NEM valósulhatott meg, mert így nincs lóvém CD-kre, meg vinyl-re + amit még a hallgatóság igényelne. Igen, a dal kész, ki is lett adva és lehet, hogy kazettán megjelentetem a kiadómma, de a „sok példányszámos, több variációs” rész elmarad.
Számomra az elég elszomorító, hogy mielőtt idekommentelnél, nem olvasd el a cikket rendesen, ha meg rossz a szövegértésed, akkor meg minek szólsz hozzá?
Amúgy meg neked milyen érzés az, amikor dolgozol valamin X időt, belefeccölöd az energiát, áldozatot hozol annak reményében, hogy ennek meg lesz az ára, aztán hoppá, volt nincs, mert valaki elkúrt valamit? Ha téged ez nem bosszantana fel, akkor ott valami baj van a toronyban…
A pályázaton 700 indulóból 200 kapott elismerést, a többit nem tudták támogatni, erre utal a „forráshiány” kifejezés. Arra nem volt elég forrás, hogy minden pályázót támogassanak, ez standard terminológia ebben a műfajban, nem azt jelenti, hogy „csöves az alapítvány”, vagy hogy valaki elkúrt valamit. Nem tetszett a feldolgozásod, ami azért várható volt, nem ilyesmiket kerestek.
https://kultura.hu/petofi-felho-interju-denes-adel
De most ebből a három és félperces dalból terveztél tényleg „sok példányszámos, több variációs fizikai kiadányokat” CD-n és vinylen? Elég ambíciózus terv. Továbbra is azt gondolom, hogy nem áll jól a hiszti a black metalnak.
Ez egy kimondottan izgalmas kísérlet. Nekem tetszik.
Nekem is tetszik. Kimondottan a Satyricon és az 1349 Edvard Munch műveire komponált „víziói” jutnak róla az eszembe. Ez Norvégiában a kulturális örökség részeként működik, igaz itthon is ez lett volna a cél, csak hát ugye… a skatulyák.
Köszönöm szépen mester!