Szerző: Crissz93

Cartilage – The Deader The Better (2022)

Amint megláttam az amerikai Cartilage albumának a borítóját azonnal nosztalgikus hangulatba kerültem. Ezek a harsány, bántóan színes albumborítók bizony az Impetigo stílusát közvetítette felém. Ilyen ronda színekkel egyedül csak ők tudták büntetni a nagyérdeműt. Kisiskolás koromban sem voltam képes ilyen színeket kikeverni a vízfestékből pedig próbálkoztam. Ezek után pedig megpillantottam az utolsó dalt az albumon […]

Tovább »

Icare – Charogne (2022)

A Svájcból származó Icare a zenei stílusok közül éppen a grindcore és a post-black metal mellett dobta nem létező lándzsáját. Mondanom sem kell, hogy nem mindennapi keveredése ez a stílusoknak. A post-black metal múltba révedő merengései, cipőbámuló maszatlolása keveredik a hiperaktív és dühös grindcore-al. Önmagában már ez felkeltette az érdeklődésem a banda iránt, aztán megláttam, […]

Tovább »

Ruinas – Resurrekzión (2022)

A grindcore amennyire extrém zeneileg annyira földhözragadt témáit tekintve. A mindennapi életből merítenek, a kisember soha véget nem érő basztatásáról szólnak mikródalaik. Le sem lehetne tagadni, hogy a hardcore és crust punk nagy hatással volt a kialakulására, ez általában az ő asztaluk szokott lenni. A spanyol Ruinas 2018-ban alakult meg és ők is emellett tették […]

Tovább »

Malthusian / Suffering Hour – Time’s Withering Shadow [Split EP] (2022)

Szeretem a split kiadványokat. Egyszerre kettő vagy akár több banda zenéjével ismerkedhetek meg, hasonlíthatom össze vagy akár nyertest is hirdethetek. Ez utóbbi természetesen mindig erősen szubjektív szokott lenni na de ennyi baj legyen. Szóval számos előnye van az ilyesfajta kiadványoknak, általában olyan bandákat kapunk rajtuk akik szegről végről hasonló stílust képviselnek. Persze kivétel mindig van […]

Tovább »

Teufelsberg – Ordre Du Diable (2022)

A lengyel black metal színtér az egyik kedvenceim közé tartozik. Számos arcát jelenítik meg a fekete fémnek: a depresszív érfelvágós albumoktól kezdve a skandináv stíluson át egészen az koponyákat betörő war metal-ig. Mindezen felül mindig tudnak egy rájuk a leginkább jellemző komorságot belevinni szerzeményeikbe, az erre a térségre jellemző depresszió és melankólia szinte mindig megjelenik. […]

Tovább »

Bog Body – Cryonic Crevasse Cult (2022)

A New York-i Bog Body-ra anno eredetileg egy split-nek köszönhetően bukkantam. A Primitive Warfare nevű war metal alakulat készített velük közösen egy igazán ütős kis lemezt. Remekül kiegészítették egymást a bandák: a Primitive Warfare hozta a mindenen átgázoló bestiális black/death metal-t. Akik nem ismerik ezt a Dél-Karolinai duót, csak egy dologra számítsanak tőlük: pusztításra. A […]

Tovább »

Church Of Disgust – Weakest Is The Flesh (2022)

Őszintén belegondoltam, hogy a borítón látható jelenet vajon milyen szagot áraszthat magából. Lehet, hogy szerencsémre de ez örök rejtély fog maradni, mivel a szagos borítót még nem találták fel. Annyi bizonyos, hogy a Church Of Disgust legalább olyan, a tapétákat a falról lerohasztó bűzzel teli death metal-t játszik mint amilyet az adott jelenetben elképzelünk. Texas […]

Tovább »

Sacrilega – The Arcana Spear (2022)

Szeretem a frissen alakult bandáknak a bemutatkozó lemezeit hallgatni. Még ha maguk a tagok nem is számítanak kezdőknek, egy új formáció születésének mindig van egy magával ragadó varázsa. Legyen akár demo, EP vagy album az első kiadványokban mindig lakozik egy olyan energia amit már utána képtelenség reprodukálni. Amint elindítjuk a lejátszón a művet máris nyakon […]

Tovább »

Macabre – Dahmer (2000)

Jeffrey egy olyan kisfiú volt aki nem szerette a játékait, így kalandot keresve különféle állatokat kezdett el keresni amiket hazavitt…hogy elevenen felboncolhassa őket. Így kezdődött el a Milwaukee-i kannibál azaz Jeffrey Dahmer karrierje a sorozatgyilkos szakmában. Az Illinois állambeli Macabre pont az ilyen elborult agyú sorozatgyilkosokról szeret regélni, Jeffrey pedig olyan kitüntetett figyelemben részesült a […]

Tovább »

Sepulchral Curse – Deathbed Sessions [EP] (2022)

Egy unalmas délutánon kerestem, kutattam a promók között, jobbnál jobb dolgok sorakoznak a képernyőn mire megakadt a szemem egy állati dögös borítón. Koporsó, koponya, csontok, sírkövek, kígyó…rögtön el kezdett hevesebben verni a szívem, e szememnek kellemes látvány rögtön fel is keltette az érdeklődésem. Ráadásul amint megláttam a banda nevét rögtön le is esett, hogy egy […]

Tovább »