A Nuclear Blast-hoz szerződött a Nightwish. A csapat jelenleg is studiózik, az új album címe Imaginarium lesz és videó is jár majd mellé. Az anyag 2011 végén jelenik meg, hamarosan néhány felvezető dalra lehet számítani.

Most már kapható a Morbid Angel Domination lemezének újrakiadása is az Earache gondozásában, a 95-ös klasszikus album két verzióban került újragyártásra, mindkettő limitált, az egyik egy digipak CD egy duplaoldalas poszterral kiegészítve, a másik pedig egy színes bakelit. Ez a kiadvány a negyedik a Morbid Angel újrakiadások sorában, hasonló sorsra jutott ugyanis az Altars of Madness, Blessed are the Sick és a Covenant is.
A hivatalos sajtószöveg szerint az újrakiadásokra azért került sor, hogy ezzel ünnepelje az Earache a híres death metal horda hét év utáni visszatértét, de valószínűbbnek tartom, hogy egyszerűen csak bántja a csőrüket, hogy David Vincent és csapata átszerződött a Season of Mist-hez.
Akit érdekel, a Concerto Live Metal Screen szervezésével 2011. november 27-én Budapesten, a Club 202-ben élőben is megtekintheti őket!

30 millió amerikai dollárra (ha már úgyis napról napra kevesebbet ér, mindenesetre ez jelenleg 5.8 milliárd HUF) perelte a New Jersey Devils-t a brooklyni Black Water Park zenekar, állításuk szerint a hokicsapat illegálisan használta fel a Rise című dalukat egy videójukban, mit sem törődve a szerzői jogaikkal. A történet persze nem rögtön a bírósággal kezdődött, először személyesen próbáltak megegyezni a kompenzálásban a felhasznált dalért cserébe, de a Devils állítólag nevetségesen alacsony összeget kínált. Hát igen, a zenekar mintha pár kategóriával többet akarna.
Az énekes elmondása szerint az egészben az a legirónikusabb, hogy a Rise pont arról szól, hogy álljál ki magadért, ha le akarnak húzni. A hokicsapat szerint „a per érdemtelen”.
Forrás: NY Post

Október végén jelenik meg Lou Reed, a The Velvet Underground gitárosa és a Metallica közös lemeze, a Lulu. A címválasztást a német drámaíró Frank Wedekind művei ihlették, azaz A Föld szelleme és a Pandora szelencéje. Ezek Lulu történetét mondják el, aki egy vonzó, romlott nő volt, akinek senki sem tud ellenállni, s akit végül Hasfelmetsző Jack öl meg Londonban. A szövegeket és a zenei köntöst Lou eredetileg egy berlini színházi produkcióhoz szánta, de később egy 2009-es közös fellépés során született meg a közös projekt ötlete.
A felvételek májusban kezdődtek az észak kaliforniai HQ studiosban. Bővebb információ a projekt hivatalos oldalán.

Warrel Dane, a Nevermore frontembere a következőket nyilatkozta egy görög lapnak egy közelmúltban adott interjújában:

„Nem én váltam meg Jeff-től [Loomis, gitár], hanem ő tőlem – az ő döntése volt. És szerintem ő inkább gitárhős akar lenni és szóló anyagokat csinálni. És ez az egész dolog, Jeff-fel szétválás… a dobost le se szarom, úgyse jöttünk ki jól, de Jeff az egyik legjobb barátom volt. Nagyon fájdalmas válás volt. Még mindig ideges vagyok amiatt, ahogy történt, mert nem is tudtam, hogy ki akarnak lépni, amíg nem olvastam a Blabbermouth-on. A barátokkal nem így bánsz. Beszélhettünk volna. És ez így nagyon, nagyon szar. Még mindig beszélek Jeff-fel néha, de már a saját világában él, szóval sok szerencsét. Szeretem őt, olyan számomra mint egy testvér, de… de erről sokkal többet nem tudok mondani.
Attilát [Vörös, gitár] továbbra is használni fogjuk [khm – szerk], a gitárost, aki a Nevermore-ban játszott, amikor ez történt. És azt hiszem van új dobosunk is – ezt még eldöntöm. A gitárosok, akik a bemutatkozó youtube videóit küldözgetik nekem, néhányan kibaszott fenomenálisak. Eléggé el vagyok képedve, eddig nem is tudtam, hogy ennyi tehetséges srác van. Jeff-et helyettesíteni nehéz, lassú folyamat lesz. És addig nem is fogom, amíg nem találom meg a tökéletes gitárost – olyasvalakit, aki tud dalokat írni és szólózni is… a Nevermore továbbra is aktív, egyszerűen csak két tag lelépett.”

Jöjjön egy tanulságos történet arról, hogy keresztény zenész körökben milyen a példamutató magatartás, az üzleti korrektség, meg úgy ánblokk hogyan szokás problémát megoldani. Az alany a Saviour Machine zenekar, annak is a frontembere, Eric Huckaby, művésznevén Eric Clayton. Az SM goth metalt játszik, különös ismertetőjegyük, hogy énekesük homlokára egy keresztet erősítve „szokott” fellépni. Szokott idézőjelben, mert ujabban nem túl aktív a banda, leginkább válogatások jöttek ki, meg nemrég egy könyv, a legutolsó nagylemez pedig tíz éve, 2001-ben, ez a Legend III:1. Ahogy a címe is mutatja, ez az első része volt a szokásos apokaliptikus történeteket tálaló konceptlemez-sorozatnak. A folytatást, a Legend III:2-t azóta ígérik, legutóbbi nagy felhajtás 2007.07.07-ét megelőzően volt, Eric Clayton ekkora ígérte szentül a megjelenést. Nem jött össze.

A hosszas felvezető után az újdonságok: a SM kiadója a Massacre Records, az, hogy mennyire szép dolog egy keresztény elveket valló zenekartól, hogy egy ilyen bűnös, egyértelműen magától az ördögtől származó dologra utaló nevet viselő kiadóval szerződik, azt hagyjuk. Az együttműködés 1994 óta tart, pontosabban tartott. A Massacre megelégelte, hogy Clayton felvette a zsét a studióköltségekre, aztán eltűnt, nem válaszolt, nem volt elérhető, sőt, a hivatalos honlap fórumán meg azt is megírta, hogy a kész anyagot nem a Massacre Records-szal adatja ki és az előlegeket sem fizeti vissza nekik. Erre a kiadó megijedt, ezért fogta a Legends III:2 legutolsó demo verzióját, ami eljutott hozzá, és kiadta. Értitek, a pénzt már úgyis bebukták, akkor valami még folyjon vissza belőle, még ha ez a rajongók megtévesztésével, lehúzásával is jár.

Az esetre reagálván a fent látható úriember a hivatalos honlapra kiírta, hogy a kiadvány hamisítvány, ne vegyétek meg, illetve ha mégis, akkor kérjétek vissza a pénzt a kiadótól. További háttérinformációként kiderül az is, hogy Eric Clayton számára nem voltak megfelelőek a Massacre által, a keverésre/maszterelésre felkért „noname” hangmérnökök. A Legends III:2 felvételei ugyanis még 2004-ben megtörténtek egy svéd studióban, ezt a verziót kapta meg a kiadó és ezt adta most gyakorlatilag ki. Az énekes állítása szerint azóta a teljes anyag újra lett véve és a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Szimpatikus felek, nem?

Kedves Olvasók, a Fémforgácsnak egy jó grafikusra van szüksége. Alkalmi dologról van szó, egy remélhetőleg szerintetek is jópofa új feature megvalósításához kéne néhány ikon, úgy kb. 120×60-as méretben. Abszolut nonprofit újságról lévén szó, fizetni nem tudunk, szóval a zene iránt elhivatott, ügyeskezű és sok szabadidővel rendelkező egyént keresünk. Ha érdekel a dolog, írj a szerkesztőség címére (info kukac femforgacs pont hu) és mondjuk a részleteket. Ha gyümölcsözőnek bizonyul az együttműködés, akkor persze valami koncertjegy jellegű dologgal megpróbáljuk jelképesen honorálni a munkádat.

DVD-t ad ki a Fantomas The Director’s Cut Live: A New Year’s Revolution címmel. A lemezen az őrült Mike Patton őrült bandájának 2008. december 31-ei San Franciscoban rögzített koncertje látható. A The Directors Cut pedig tudjátok az a 2001-es lemez, amin filmzenéket dolgoztak fel, úgy mint a Keresztapa, Ördögűző, Rosemary gyermeke, Omen, Twin Peaks, stb.
A DVD szeptember elején jelenik meg, két trailer megtekinthető youtubeon (#1, #2).
Azok számára, akik nem ismernék a bandát fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Slayer-es Dave Lombardo dobol benne. Találtok néhány vicces kommentet a 2004-es Hangpróbánkon is…

Jöjjön ismét egy aktuális hír a napról napra változó zeneipar vergődéséről, a téma ezúttal a Spotify. Aki nem ismerné, ez egy svéd kezdeményezés, mely online streamként kínál több, mint 13 millió dalt, másolásvédelemmel, legálisan. A zenéhez a felhasználók több „csomagban” férhetnek hozzá, az ingyenes felhasználóknak reklámokat kell „elviselniük”, de ezt kiküszöbölően létezik a havi átalánydíjas konstrukció is. Ne nagy összegekre gondoljatok, semmiképp az iTunes által forszírozott számonként ~200 Ft-os összegre, az unlimited csomag havidíja pl. kb. ~1500 Ft. A kiadók/zenészek (szerződéstől függően) a reklámokból és a havidíjakból befolyt összegből részesülnek, annak az arányában, hogy melyik felhasználó épp miből mennyit hallgatott az adott időszakban. Jól hangzik? Bár ez végülis mindegy is, Magyarországon a szolgáltatás jelenleg (még?) nem elérhető. Megjegyzés: érzitek a fenti modellben a kiadók szerepét?

A világ egyik legnagyobb független metal kiadója, a Century Media kiadványai is jelen voltak a Spotify-on, egészen tegnapig, mikor is a cég bejelentette a szerződésbontást. „Bár a kiadónál mindannyian hiszünk az új technológiák folyamatosan változó lehetőségeiben és a rajongók felé a zene új módokon való eljuttatásában, a Century Media osztja azt a véleményt, miszerint a Spotify a jelen formájában nem előre mutat. A zenészekhez befolyt pénz masszív befolyásolás alatt áll és ez felgyorsítja a mélyrepülést, ez pedig ahhoz fog vezetni, hogy a zenészek nem fogják tudni úgy felvenni a lemezüket, ahogy azt kellene. Ezen felül, néhány esetben, teljesen megöli majd a kis bandákat, amik már így is a megélhetésükért küzdenek. Ugyanakkor, a Century Media elismeri, hogy a Spotify egy remek eszköz arra, hogy új zenéket ismerjenek meg az emberek, ezért vágott verziójú sampler dalokat fog megosztani a Spotify hallgatóival. A rajongók így továbbra is megismerhetik a kiadónk remek dalait.”

No komment. Továbbá: „A fizikai lemezeladások drasztikusan csökkennek azokban az országokban, ahol a Spotify elérhető. A zenészek a lemezeladásokból befolyt bevételekből élnek, és a mi munkánk az, hogy ebben támogassuk őket. Minthogy a zenészeknek muszáj eladni a zenéjüket, hogy továbbra is kreatívan alkothassanak, a Spotify számukra rossz. Ez az egész a túlélésről szól, nem kevesebbről, és itt az ideje, hogy a rajongók és a fogyasztók felismerjék, hogy a zenészeknek alapvető fontosságú, hogy eladják a zenéjüket, hogy a víz alól kidughassák a fejüket a levegőbe. Rajtuk múlik, hogy jutnak hozzá a zenéhez, megveszik, streamlik vagy ellopják. De arra felhívjuk a figyelmeteket, hogy ennek közvetlen következménye van a zenészekre, akiket mindannyian támogatni próbálunk.”