Németország egyik legpatinásabb metal csapata a Crematory. A legelső albumuk még 1993-ban jelent meg. A kezdeti időkben az akkoriban burjánzó death/goth/doom metalt játszottak, csak úgy mint az Anathema, Paradise Lost vagy épp a Katatonia. A kortársaival egyetemben, a Crematory is igyekezett kialakítani magának egy saját stílust. Az első pár albumuk főleg az underground körökben vált […]
Tovább »
A nem túl eredeti nevű csapattal most találkoztam először. A Norvégia elnevezés alapján akár egy skandináv zenekarra is asszociálhatnánk. Pedig nem a hideg északról származnak, hanem New Jersey-ből. Zenéjük sem az a fagyos brutális skandináv metál.Akkor vajon mi? Na jó, elárulom. Könnyed hard rockban, avagy AOR stílusban utaznak, klasszikus felállásban ( 2 gitáros, énekes, dobos). […]
Tovább »
Emlékszem a legelső Ensiferum korong nagyon beütött nálam. Szinte naponta meghallgattam. Újdonságként hatott vérpezsdítő folk/black metaljuk. Majd jött az Iron, mely szintén tetszett, de már annyira nem nyűgözött le. Valahogy kevesebbnek tűntek a folkos elemek és a nagy ívű kórusok. Emiatt már türelmetlenül vártam legújabb alkotásuk. Kíváncsi voltam, hogy ezúttal mivel rukkolnak elő. A nagylemezt […]
Tovább »
A Trail Of Tears első hallásra szokásos black/goth bandának tűnhet. Hiszen ma már iszonyat nagy túltermelés az ilyen hörgős – tiszta ének felépítésű gótikus zenekarokból. Azért érdemes kicsit jobban belefülelni a norvégok legújabb albumába. A zenekar tíz éve alakult és számtalan tagcsere után az Existentia sorrendben az ötödik albumuk. A blackes orgánumot Ronny Thorsen hozza, […]
Tovább »
