Nem írom le a grunge szót, mert tisztelem ennyire Kurt Cobain hagyatékát, emlékét. Kurt Cobain utálta a grungeot. Én szeretem a grungeot, és szeretem a Nirvanát is. Legfőképpen ezt a lemezt, melynek egyik érdekessége az, hogy elkészülte után két évig kábé a kutya sem volt rá kíváncsi. Miután a Nevermind meghozta a triónak a hatalmas […]
Tovább »
Martyr Lucifer gyakran vendég nálunk, mivel egyrészt nagyon sok formációban aktív, másrészt kiváló énekes, harmadrészt egy közvetlen szimpatikus arc. Az első anyag, amit hallhattam tőle az az egykoron underground körökben elég jó sikereket elért Hortus Animae nevű olasz csapat három lemezét egyesítő box set volt. A H.A. egy csomó turnét futott, nagy bandákkal egy színpadon zenélt együtt […]
Tovább »
A Satyricon ezúttal alaposan feladta a leckét. Mármint nekem… Nálam mondjuk érdekes a képlet, mivel az Age Of Nero-val ismertem meg a bandát, de aztán szépen szorgalmasan végigfüleltem az évek során minden lemezüket. Ezek után azt a megállapítást tettem, hogy számomra ez a banda azon kevesek egyike, ahol maximálisan stabil színvonalat lehet észlelni, legyen az […]
Tovább »
A funeral doom műfajjal (is) eléggé később ismerkedtem meg, ahogy még egy pár extrém metal műfajjal, így az ilyen zenék feldolgozása terén inkább a 70-es évek elvont kísérletei nyújtanak számomra támaszt, illetve adnak segítséget, amikor kategóriák, stílusok megállapítására merészkedek. A régebbi forgácsolók, most valószínű nevetnek, mert pontosan tudják, hogy mire is gondolok. A funeral doomnak […]
Tovább »
A Tiamat az általam legnagyobbra becsült bandák egyike. Legyen szó akármelyik korszakukban alkotott lemezükről több-kevesebb idő ráfordításával előbb utóbb beérnek nálam. Igen, ez leginkább az ez előtti utolsó négy anyagra értendő, tehát az A Deeper Kind of Slumber utániakra. Abban általában megegyeznek a fémzenéket valamerről kedvelő egyének véleményei, hogy a svédek első négy lemeze közel […]
Tovább »
Omar Rodríguez-López és Cedric Bixler-Zavala három lemezen dolgozott együtt a long beach-csi (Kalifornia) At the Drive-In nevű post hardcore bandában ’96 és 2000 között. Miután a zenekar feloszlott zenei ellentétek, és drogügyek miatt, a szerzőpáros 2001-ben megalapította a The Mars Volta névre hallgató, latinos felhangokkal telipakolt rendkívül elvont rockzenét játszó csapatot. Az alatt a tizenegy […]
Tovább »
Korábban nem szerettem a zenében a német nyelvet. Igazából a német nyelv manapság sem a kedvencem, de a zenében már nemhogy elfogadtam, de jobban is tetszik, mint az angol. Legalábbis a metalban. Az angol a modern kor, a jelen életterünk világnyelve, a német viszont visszavisz képzeletben a történelmi korokba. Mellesleg a metal lehet, hogy Britanniában […]
Tovább »
Folytatnám azon black metal lemezek kivesézését, melyeket nem tudok egyéb jelző nélkül kategorizálni. Mellesleg a trv (igen, hiányzik az „e” a végéről, bízom benne, hogy leesik végre, hogy direkt) kategóriából is keményen kilóg a tárgy ezúttal, de muszáj róla írjak, mert hetek óta rá vagyok függve. A Shade Empire egy finn csapat, amely lassan 15 […]
Tovább »
Bár a Stygian Shadows Fodor Lászlójának volt egy olyan kijelentése, hogy a black metal, mint műfaj nem tűr meg semmiféle egyéb stíluskiegészítést (tehát post, atmoszférikus vagy akár progresszív), és ebben van valami, azért én a könnyebb behatárolhatóság kedvéért mégis odatennék egyet… Az ezelőtti Altar Of Plagues lemezről is írtam, és ha ilyen színvonalon szállítja az […]
Tovább »
A fura énekhangok nagy rajongója vagyok. Az egyenhangok ellensége vagyok. Lehet egy ének profi, hatalmas erejű, 100%-ban pontos hangtanilag, technikailag, ha nem hordoz valami minimális plussz élt, számomra az átlagnak számít. Egyszer egy ismerősöm mondta: „Egy jó énekhang nem ott kezdődik, hogy nem hamis.” Igaza volt, sőt, továbbfejtem: „Egy ének nem attól jó, hogy nem […]
Tovább »
