Cikkek

Eleine, KLOGR, Final Stage //2025.04.12. Dürer Kert

Már régóta tervbe volt véve, hogy megnézem a svéd szimfonikus metal zúzdát, így idén végre sor került rá. Először a Pain előzenekaraként akartam volna ugyanitt megnézni két éve, viszont az elmaradt, de most fő fellépőként érkeztek ide, ami az első ilyen koncertjük volt hazánkban. Habár nem voltam nagy igényekkel, mégis alulmúlta a várakozásaimat a koncertjük. […]

Tovább »

Bigfoot Preston – Light Up My Darkness (2025)

Bigfoot Preston. Mi jut először eszetekbe, ha meghalljátok ezt a nevet? Nekem az, hogy Amerika. Már maga a Bigfoot, azaz Óriásláb kedves emlékeket idéz fel bennem. Az Óriásláb az amerikaiak egyik mitikus lénye, hasonló a jetihez. Magas, bundás és jó nagy lába van. Régen és kevésbé régen láttam kiválóan sikerült családi vígjátékot (Óriásláb esete Hendersonékkal) […]

Tovább »

Soerd – Keldrikojast (2025)

Elég rég írtam már mai, friss black metal kiadványról és meg kell mondjam, az észt Soerd bemutatkozó lemeze, a Keldrikojast sem azért kapott lehetőséget, mert olyan irgalmatlan energiával taglózott le, hogy ösztönszerűen klaviatúrát ragadtam. Nem, ez egy teljesen átlagos minőséget képviselő kiadvány, fiatal és tervekkel teli srácokkal, akik már 2021-ben kinézték maguknak a sötétség birodalmát, […]

Tovább »

Vágtázó Halottkémek – interjú Grandpierre Attilával

A Vágtázó Halottkémek 50 éve része a hazai underground része. Világviszonylatban is ritka az ilyen és a kultikus státusz sem csak a honi színtéren övezi őket, hanem olyan nemzetközileg is elismert zenészek, mint Henry Rollins vagy Jello Biafra is tisztelik a munkásságukat. A zenekar május 9-én a Budapest Parkban ünnepli a fél évszázados születésnapot. Grandpierre […]

Tovább »

Xenomorph – Empyreal Regimes (1995)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Petrified – Old Farts Doom (2025)

Mostanában a németek eléggé csendben vannak a doom színtér tekintetében. Sok kedvencem származik tőlük, köztük igazán nagyszerű, különleges kiadványokkal. Most viszont jó ideje nincs semmi, úgyhogy a legkisebbnek is örülni kell. Ezzel a szemléletmóddal álltam neki a Zschopau nevű kisváros szülötteiként anyakönyvezett Petrified zenekar bemutatkozó anyagának. Amit érdemes tudni róluk az az, hogy tevékenységüket még […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #266

E heti EP sorozatunkban a tüzes, részeges death ‘n’ roll dallamok mellett a modern  nu-hardcore, djent, metalcore, valamint a klasszikus doom vonalaival találkozhattok. Továbbá két hazai banda debütáló kislemezét is megismerhetitek. Atomic Spitfire Az Atomic Spitfire egy 2023 óta működő death ‘n’ roll banda, akik három remek bemutatkozó daluk után rászánták magukat első EP-jük kiadására. […]

Tovább »

Metallus – We’re All Doomed (2025)

Néhány évvel nem győztem dicshimnuszokat zengeni az egészen megerősödött lengyel doom színtérről, melynek azonnal az élvonalába robbant be a fanatikusoktól doom fanatikusoknak szóló nagylemezével a Metallus zenekar. Monumentális, majd másfél órás epikus felhanggal megtámogatott, mégis legalja, mocskos tradicionális doommal rontottak a világra, amit tényleg csak az igazi rajongóknak lehet ajánlani nehézsége miatt. A brutális méretű […]

Tovább »

Brother Belmont – Transmissions Through the Nuclear Ash (2025)

2020 nyarán, nem sokkal a Divided második, Behind Your Neon Eyes című nagylemezének megjelenése után véletlenül összefutottam Egerben Jósa Tamással, a zenekar énekesével. Gratuláltam neki az albumhoz és váltottunk pár szót. Azt mondta, hogy az biztos, hogy a majdani harmadik Divided korong különbözni fog az első kettőtől. Nos, hogy ez így lesz-e azt úgy tűnik, […]

Tovább »

Marble Orchard – Ruminations Of Ruin (2025)

A legtöbb embernek a texasi milliőről a farmernadrágos cowboyok ugranak be, a hozzám hasonló vénségeknek pedig elkerülhetetlenül megjelenik lelki szemei előtt Jockey Ewing fagyos mosolya. Kevésbé beszélünk azonban olyasmiről, hogy texasi doom zenekarok, pedig bizony ezeknek sincsenek híján a megtermett marhapásztorok. Hova tovább, ez ugyebár a műfaj egyik alapbandájának, a Solitude Aeturnusnak is az otthona. […]

Tovább »