Cikkek

Victimizer – Tales Of Loss And New Found Serenity – 2011

„Nagyon könnyű sírni, ha egyszer rájöttünk az igazságra: mindenki, aki számít, előbb-utóbb elhagy vagy meghal. Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát.” /Chuck Palahniuk – Harcosok klubja/ A holland Victimizer idén rakta le második nagylemezét, mely az első valóban beszerezhető és professzionális munka tőlük, amúgy a gelderlandi horda 1996-ban alakult, 2002-ben egy […]

Tovább »

5 Yards interjú

– Kezdjük egy alapvető kérdéssel! Miért 5 Yards a nevetek? – Nomen est omen. A név előjel, ezért a megválasztása mindig nehéz feladat. Mivel a zenekart alapvetően belülről kifelé áramló dolgokkal szeretnénk megtölteni, az volt az elképzelés, hogy a név ne fejezzen ki semmit, ne sugalljon a zenekarról semmit. Például, ha a névben benne van […]

Tovább »

Nile, Melechesh, Dew-Scented @ A38

Kellemesen megtelt a hajó emberekkel ezen a szép szombati estén; úgy látszik, hiába vitatottabb megítélésű a közönség részéről a Nile utóbbi évekbeli lemezes tevékenysége, még mindig képesek nagy tömeget megmozgatni. Érkezésemkor a death metalban utazó Darkrise már javában tolta, s az a négy-öt dal, amit hallottam tőlük, nem is volt rossz, utánuk fogok nézni. A Zonaria […]

Tovább »

Nidingr – Wolf Father – 2010

   A Nidingr egy igazi black metal supergroup. Bár az elmúlt húsz évben Norvégiában olyan szintű keresztbe kasul mászkálás folyt le a színtér bandái között, hogy lassan ez a supergroup megnevezés teljesen okafogyottá válik. Körülbelük ugyan arra a negyven zenészre oszlik el az ország száznegyven black bandája és projektje. Ez persze nem feltétlenül baj, ott […]

Tovább »

Casketgarden interjú

Üdvözletem Balázs! Mi az aktuális szituáció a banda háza táján? – Szia. Jelenleg heti 2-3 alkalommal próbálunk. Heti egy próbán Attila és én (Tóth Balázs) általában az új számok összepróbálásával foglalkozunk, míg a többi próbán (illetve otthon) az új gitárosunk tanulja be a legújabb, illetve régebbi számokat, hogy ezekből vegyesen összeálljon márciusra egy komplett program, […]

Tovább »

Le Scrawl – Snowblind – 2010

 A Le Scrawl 1989-ben alakult, mert nagyon sokat hallgatták az Extreme Noise Terror, Terrorizer, és Napalm Death nevezetű formációkat. Így bizony az a viszkető érzésük támadt, hogy nekik is van mondandójuk a zene, azon belül is a grindcore keretein belül. Hogy vegytiszta formájában mekkora szüksége volt a világnak és a fentebb említett csapatoknak még egy harcostársa? […]

Tovább »

Graveyard Dirt – For Grace or Damnation – 2010

 Írország sem számít az európai metal nagyhatalmak közé, azonban most kellemes anyaggal ajándékozták meg a doom/death hívőket a kettészakadt nemzet fiai. A csapat már tizenhatodik életévét tapossa, azonban még csak most jött fel a folyondárral és tyúkhúrral gazdagon benőtt kelta temető felett az a sápadt hold, ami az első nagylemez világrahozatalára megfelelő időpontnak bizonyult. Azonban […]

Tovább »

Tarja – What Lies Beneath – 2010

Annak idején keményzenei sajtó sokáig a Nightwish és a kurtán-furcsán kiebrudalt énekesnő, Tarja Turunen nevétől volt hangos. Aztán a felek nekiláttak a zenével foglalkozni. Mindkét fél szakítást követő albuma megosztotta a rajongótábort, azt hiszem nem túlzás kijelenteni. A zenekar most készül a második lemezre, Tarja pedig már ki is adta a másodikat.   Igazából nem […]

Tovább »

Sick-Room – Perverse Paradise – 2010

„Gyámoltalan vagyok. Ostoba vagyok, csupán tárgyakra, tulajdonra vágyom. Az én szánalmas életemre. A szaros kis munkámra. A svéd bútoraimra. /…/ Hát ilyen mélyre süllyedhet az ember.” /Chuck Palahniuk – Harcosok klubja/ Már egy ideje húzom ennek a kritikának megírásának időpontjait önmagam előtt (is), de csak meg kell firkantani, hiszen még a végén aktualitását veszti a […]

Tovább »