Azt hiszem, olyan nagyon nem is kell bemutatnom a spanyol (pontosabban baszkföldi) Darkness by Oath lényegét és munkásságát illetve ha mégis, akkor keressed a lap alján a kritikám, haha. Sajnos vizsgám és szétesett életem miatt az interjú közel egy hónapot csúszott – s itt kérnék elnézést a zenekartól és a tisztelt publikumtól is. Ám azt […]
Tovább »
Az 1991-ben alakult holland pusztítóbrigád nyolcadik nagylemezéhez érve is töretlenül rója a szélvész death és csak félve odabiggyesztett black fúzióját. Azt nem mondom, hogy bármikor is valami újat, vagy szemöldökfelhúzást, netán álleejtést indikálót műveltek volna, de kétségtelenül a tábor élvonalában tudják tartani magukat minőségi zenéjükkel. Szerencsére a friss Passiondale-re (csak nekem ugrik be állandóan az […]
Tovább »
Azt hiszem a francia Absurdity-t nem kell bemutatnom a tisztelt publikumnak, hiszen kritikát is olvashattatok róluk és interjú is készült velük, illetve zNo nevű sampleresükkel is foglalkoztam már nem egyszer, így tehát minden szokásos kört kihagyok, és bejelentem az első hivatalos anyagukat, az Urban Strife az ipari death metal-core brigád korai kislemeze, amelyen a szerzői […]
Tovább »
Az Ulcerate ha nem is ismeretlen, de eleddig kevesek által járt ösvényre lépett második nagylemezével, az Everything Is Fire-el. A módosított irányvonal amellett, hogy már nem írható le fontos momentumok elhallgatása nélkül pusztán komplex, technikás death metalként, markáns ismertetőjegyeivel egyben új perspektívákat enged láttatni az új-zélandi banda számára, mind a zenei továbblépés, mind az őket […]
Tovább »
Ismét lesújtott a kultikus és nagy múltú Necrophobic. Igazi túlélők ők, akik megalkuvások nélküli death-black vegyszerüket immáron húsz éve permetezik a mocsokban fetrengő dekadens világra. Az adott kornak megfelelően, demok garmadájával és egy EP-vel lépcsőről lépcsőre kiharcolták maguknak a megérdemelt elismerést, ami így két évtized elteltével sem homályosodott el. Azon kevesek egyike a svéd teuton […]
Tovább »
A svéd Angel Blake két momentum miatt várhat(ott) fokozottabb érdeklődést a produktumai iránt, az egyik, hogy alapítója, és fő dalszerzője, mindenese a The Crown gitárosa, Marco Tervonen, a másik pedig, hogy a csapatban a ’bőgős’ posztot tényleg egy nagybőgős bitorolja a két gitár mellett. (Bevallom én nem nagyon hallom, de lehet, hogy már öreg vagyok […]
Tovább »
Nem is olyan régen volt, hogy az Ossian a 20 éves jubileumát egy pazar kiállású és tartalmú box szett-tel ünnepelte, és most itt az 1998-as újrakezdés óta eltelt egy évtizedet bemutató, 21 számos válogatás. Hagyománytörő módon HammerWord magazinos, tehát újságmellékletes a megjelenés, és a 10 szál gyertyás, turulmadár logós, Ossian feliratos torta helyett ezzel ünnepel […]
Tovább »
A kissé fura nevű Hoods elsősorban a HC szerelmesinek nyújt újabb remek core-ságot, a helyzet úgy áll, hogy a californiai srácok 1996-ban zördültek össze, azóta rengeteg ilyen olyan lemezük jelent meg, bár ebből csak kettő érdemel komolyabb kiemelést, a 2005-ös The King Is Dead és a két évvel későbbi Ghetto Blaster. Idén pedig a harmadik korongot […]
Tovább »
The name of the band may be known for many of our readers, but for those, who don’t have a clue, don’t worry, this is the best chance to get to know the danish thrash metal stinging pitchforks. I’ve been asking Søren, the cultic band new singer, what is about Artillery, and you can be […]
Tovább »
A zenekar neve sokaknak mond valamit, akinek nem, az se baj, itt a nagy lehetőség az ismerkedésre, avagy a dán thrash metál szúrós villái. Søren-nel, a kultikus csapat újdonsült énekesét faggattam mi is a helyzet az Artillery háza táján, az interjú magyarra fordítását pedig Imi (godfucked) barátomnak-kollégámnak köszönhetitek, hiszen nekem manapság semmire sincs időm, ahogy […]
Tovább »
