Witchmaster. Klisés név, kliséktől hemzsegő borító; töltényhüvelyek, pentagram, injekciós fecskendők, s középen a gázmaszkos szolgákat láncra verve uraló pucér, koponyás nőstény… már csak egy kecske, ondó és némi vizelet hiányozna a teljes ördögi pompához. Szóval, ha minden egyes újabb kiadványnál az eredetiséget, újszerűséget, mint fő erényeket kutatod, máris lapozhatsz, de érdemes megállnod egy pillanatra, ha […]
Tovább »
Elöljáróban egy kis zenekarismertetővel kezdeném, mert gondolom a még hazájában, Finnorszában sem igazán ismert Dotma zenekarról igen kevesen hallottak kis hazánkban. A bandát 2005 táján alakította két, mindenre elszánt fiatal finn metálarc, Herri Koskela és Lesse Nyman. A kezdeti sárkányos-varázslós-kardozós témavilágot levetkőzve, 2007 környékén alakították ki mai stílusukat. Nevük tulajdonképpen egy rövidítés, a kezdeti Dragons […]
Tovább »
A minap furcsa utazásra fizettem elő a kanadai Black Mountain friss, sorban második nagylemezével. Azt tudom, hogy mikor és hogyan kezdődött, de a végkimenetel, és az utolsó percek még előttem is homályba vesznek. Találkoztam egy múltbéli időutazóval, aki éppen visszafele tartott a jövőből. Megállt egy pillanatra és rámkacsintott, majd megkezdődött a lassú, mélylila álomba süppedt […]
Tovább »
Az erdélyi Siculicidium-mal való megismerkedésem jó pár évvel ezelőttre nyúlik vissza. Anno valami pesti bulin a Stygian Shadows bazárjánál akadt a kezembe egy különleges fekete-fehér borítóval fémjelzett turulszobrot (Mádéfalva – Erdély) megörökítő hanglemez, amelynek külsejéről sütött a kezdetlegesség, de valami mégis azt súgta, hogy nem hagyhatom ott ezt a szigorúan limitált példányszámban megjelent anyagot. A […]
Tovább »
Megmondom őszintén, én nem nagyon figyeltem eddig a hazai underground zenei életet. Egyrészt a sorozatos csalódások, másrészt a hosszú éveken át tartó, irdatlan minőségbeli (mind zenei, mind hozzáállás, mind hangzásbeli) lemaradás miatt a nyugathoz képest. Bevallom, engem a „kicsit savanyú, kicsit sárga, de a mi narancsunk” filozófia mindig is taszított. Azonban úgy tűnik, mostanában történik […]
Tovább »
Jócskán megvárakoztatta a honi death metal fanatikusokat a komlói Malediction első albumával, a Reductio Ad Absurdummal; a debütálás és a 2003-as Whirl Evoken by Prayers c. ötszámos kislemez közt ugyanis nem egy, s nem is két esztendő telt el és a köztes időszak sem épp a banda háza tájáról folyamatosan érkező friss hírektől volt hangos. […]
Tovább »
Szerintem, ha azt mondom, hogy elektro-metal, akkor ma már mindenki csak legyint, jah, vágom. Aztán ha már példákat kellene sorolni, valahogy csak megakad az ember nyelve, és némi bizonytalanság üti fel a fejét. Na persze, a The Kovenant, meg a Deathstars… Igen, a kommersz elektro-metal házasságról lesz szó a Black Comedy-vel kapcsolatban is. A csapat, […]
Tovább »
Talán magának az oldalnak is, de főleg nekem nagy restanciám, hogy csak most mutatom be a váci illetőségű Patrióta zenekar tavaly év végén megjelent első nagylemezét. Ami a legfontosabb tudnivaló róluk, hogy két alapítótagja és megálmodója van a csapatnak, Berczelly Csaba (Bero) – ének, akusztikus és basszusgitár, valamint Szabó Attila (Attis) – gitár, akik egy […]
Tovább »
Igazából először nagyon örültem a Downfallnak, aztán kicsit értetlenkedtem, majd kissé elszontyolódtam. Miért is ez a pálfordulás? Máris elmagyarázom. A Downfall egy duplalemezes gyűjtemény a csapat nagyon korai munkásságából, demós és az első két lemez korszakából, megidézve és összegezve a Bart Smits fémjelezte érát. Először izgatottan böngésztem át a promoanyagot, kerestem, kutattam a kiadvány velejét […]
Tovább »
A nem túl ötletes névvel ellátott dán Submission a második nagylemezével igazából egy furcsa kis robbanást eredményezett a szobámban. Elérte azt, amit az általam is nagyra tartott svéd elődök és az alapköveket lerakó díszes társaság egyikének sem sikerült már vagy tíz éve. Svéd melodikus death metalt hallgatok. Az a helyzet, hogy szerintem a klasszikus vonalon […]
Tovább »
