A Pet Genius megértéséhez tisztába kell lenni egy olyan mára megszűnt zenekar létének perifériáival, mint a mélységek temploma, a Cave in. Ebben teljesített ének és gitár poszton Stephen Brodsky, akiről nem mondható el, hogy meg tud ülni a picsáján. Ezt csak azért írom, mert ha jobban belegondolok, egyre jobban fellazult, és minőségét vesztett formációkkal áll […]
Tovább »
Ha a finn Korpiklaani nevével találkozom, valahogy óhatatlanul is mindig a részeg gumicsizmás-kantárosgatyás favágókra asszociálok, nem tehetek róla. Persze túlzottan messze nem állunk a valóságtól, hiszen a hattagú brigád a csujjogatós pajtametal elkötelezett híve, a Korven Kuningas pedig a csapat ötödik nagylemeze. Mint arról már a szakavatottak értesülhettek, a Napalm Records-cal való közös útja a […]
Tovább »
Igaz, hogy a norvég Aeternus Hexaeon albuma annyira nem friss és ropogós, lévén 2006-ban jelent meg, azonban úgy érzem, hogy felettébb agyonhallgatja az írott és a netes sajtó a zenekart, pedig igazán megérdemelnék a nagyobb publicitást. Na majd akkor most! Szóval amint azt a kis bevezetőben írtam a zenekar norvég, immáron 15. életévében jár és […]
Tovább »
Ha nagyon le akarnám sarkítani a dolgokat, azt mondanám; kétféle epikus doom irányzat létezik. Az egyikben Rob Löwe is érintett…… Most viszont a másik csoport talán legjobb zenekaráról lesz szó. Az Isole természetesen Svédországban született, ott ahol minden melodikus doom zenekarok atyja, a Candlemass is. És lőn,…. van még hely a képzeletbeli dobogón! Különösen akkor, […]
Tovább »
Nos, a hétéves múltra visszatekintő münsteri Helrunar második nagylemezének ideje is elérkezett. A 2005-ben megjelent Frostnacht albumról azidőtájt igen jó kritikák láttak napvilágot, tehát annyit tudtam a bandáról, hogy nem kezdők alkotják. Ám ismerve a kaotikus német szcénát, a Baldr ok Íss sem indult nálam plusz ponttal, csupán az előző kiadványra való tekintettel. Az intró-félét […]
Tovább »
A tacomai Botch neve gyakran tűnik fel a kissé talán manapság túlságosan is divathuszárrá protezsált Converge mellett. Ennek oka, hogy sem a mélységben, sem zeneileg nincs radikális különbség, talán annyi, hogy a Bannon vezetette csapat egy kissé extrémebb, mélyebb (csak volt), zajosabb és betegebb. Az American Nervoso valójában egy közel 5 éves anyag, mely még […]
Tovább »
A nem is annyira régmúltba való visszatekintésünk alanya ezúttal Németországból érkezik az 1994-ben alakult Empyrium képében, hogy elkalauzoljon minket egy archaikus időszakba, melyben az emberkéz még nem piszkította be az anyatermészetet, és ahol még szó szerint a víz volt az úr… A zenekar stílusa sok hasonlóságot mutat a finn Tenhi zenéjével, gyakorlatilag ugyanúgy a természetből […]
Tovább »
Meglepve tapasztalom, hogy a Fémforgácson összességében még csak ez lesz az első kritika az Oregon-i Agalloch eddigi munkásságából, persze jobb később mint soha alapon itt az ideje hogy ezen változtassunk! A zenekar diszkográfiájának bemutatásától most eltekintenék, hiszen bárki utána tud nézni akit jobban érdekel, ám fontos megemlíteni hogy a formáció 1996-ban vette fel első demóját, […]
Tovább »
A Tusk nem nevezhető éppen könnyű esetnek, van benne valami megfoghatatlan, és ez a behatárolhatatlanság okozza azt a varázst, melytől egy hajszál választja el a művészi mélységek és lázadások avantgárd tébolyától az öncélú és perspektívákat vesztett zaj és ritmus halmaztól. Nem is próbálkoznék kibogozni a project (merthogy természetesen az…) szálait biográfiai és egyéb okok terén, […]
Tovább »
A dán Mercenary körül kissé felpezsdült az élet miután megjelentették 2 éve The Hours That Remain című lemezüket, hiszen meg kellett válniuk a több mint tíz éve a csapatnál basszusgitározó Henrik Andersen-től, hogy aztán a helyét az ex-Transparent-es Rene Pedersen vegye át azon a poszton, valamint hogy megosztott szerepet vállaljon Mikkel Sandager-rel a vokális témák […]
Tovább »
