A floridai Denial Fiend bár fiatal csapat, ennek ellenére, mind tagsága, mind műfaja a régi időkre csapat vissza, alakulásuk két éve következett be, nagy nevek projectje, amolyan crossover old school thrash-death. Két demó majd egy kislemez után az Ibex Moon Records piacra dobta kritikánk tárgyát. Mint már utaltam rá; nagy nevek összezörrenéséről van szó: Kam […]
Tovább »
Beloberk István hivatásos terrárium-építő és hüllőtenyésztő (nem vicc!:), egyébként a Kalapács zenekar basszusgitárosa, engedett az egójának, és kihasználva kevéske szabadidejét, megírta, és az összetrombitált pár megbízható metálarccal felvette az Ego Project első nagylemezét. A „supergroup” két ismert dalnokkal – a dickinsoni hangadottsággal rendelkező Nachladal Istvánnal és a magasabb hangfekvéseket is könnyedén bíró Szűcs Attilával -, […]
Tovább »
Először Collapsing Lungs, majd L.U.N.G.S. (Losers Usually Never Get Signed) néven futó amerikai bandát 1994-ben szerződtette az Atlantic Records, ezután kiadták Colorblind Ep-jüketés és a Crackerjack című számból készítettek egy klipet, amelyet az MTV Headbengersball-on nyomatták le. A banda tagváltásokon ment át és új eröt kapva új néven már 7 taggal Pavement/Zoo/BMG-nél 1996 Feb 27-én […]
Tovább »
Azt hiszem a kísérletibb hangvételű fekete fémre éhes társaságok előtt nem kell különösebben ismertetnem a norvég Emancer munkásságát és jelentőségét, de mivel olyanokat is érinthet a cikk, akik csak most ismerkednek a csapattal (vagy a műfajjal), így némi bio- és discográfiát megosztanék a nagyérdemű előtt. A csapat 96-ban alakult Sogn nevű kisvárosban, eredetileg Utumno néven, […]
Tovább »
Talán egyesek furán olvassák, hogy éppen én írok egy ilyen populáris csapat anyagáról, s nincs tele hörgéssel – bár akad benne, és gyilkos riffekkel, helyette determinált és cseppfolyós fájdalommal, elektronikába oltott szenvedéssel és időtlen kesergéssel operál a floridai Deadstar Assembly. A csapat műfajilag death-pop industrial rock-nak lett titulálva, de én inkább nevezném egy ipari elemekkel […]
Tovább »
Meglehetősen nagy meglepetés volt a Zonaria névre hallgató eleddig számomra ismeretlen formáció Infamy And The Breed albuma. Először a myspace-en bukkantam a csapatra és rögtön mély sebeket ütött rajtam a svéd acél. Erről bizony írni kell! A zenekar pofátlanul fiatal (átlag életkor durván 21 év) és azt kell, hogy mondjam, eszméletlen jó debütalbumot hoztak össze […]
Tovább »
Az angol The Lamp of Thoth nem csak nevével furcsaság a fém zenei színpadon, de történetével és koncepciójával se mondható egy mindennapi csapatnak. A kezdetek 2004 környékére tehetők (de mivel a társaság meglehetősen okkult körökben mozog, így pontos adatok már csak a misztikusság füstfelhőjének lebegtetése miatt sincsenek) egy kisváros egyik padlásszobájának csücskébe, korrekten behatárolva; Keighley-be. […]
Tovább »
Végre eljött a nap! Bizonyára annak idején senki nem hitte volna, hogy a korszakalkotó Operation: Mindcrime lemez dalait itthon, szinte színházi előadásként élvezheti majd. Ráadásul úgy, hogy a közben kiadott második lemezzel elkészült a folytatás, s a történet befejeződik, s a kérdésekre választ kaphatunk. Köszönet a LiveSound-nak, hogy elhozta a csodát! Aztán persze, ahogy ez […]
Tovább »Magyarország egyik leghiperaktívabb zenekarának, az Insane-nek az új albumát azt hiszem már mindenki nagyon várta, hiszen a 2005-ös, King Of Fools óta egyrészt sok idő telt el, másrészt tagcserék sújtották (?) a csapatot. Lecserélődött a basszusgitárosuk, és ami a legfontosabb, Knapp Oszkár énekes, frontember helyére Molnár Bálint került a Lights Go Out-ból. Első megállapításként azt […]
Tovább »
Death metal. Semmi egyéb nem juthat eszünkbe, ha meghalljuk a kultikus Cannibal Corpse formáció nevét. 1989 óta pakolnak az asztalra súlyosabbnál súlyosabb anyagokat, melyek alappillérek a kategóriájában. A buffaloi banda talán egyik legkedveltebb albumáról írok most, mely a Tomb Of The Mutilated címet viseli. 1992-ben látott napvilágot ez a klasszikus, ami egy, ezekben a berkekben […]
Tovább »
