Cikkek

Flop

– Kezdjük a bemutatkozással! Nem épp mai csapat a Flop, meséljetek a zenekar történelméről! Egy még amatőrebb, korábban feloszlott banda tagjaiból jöttünk létre, eredetileg egy koncertet terveztünk, aztán ahogy szokás, együtt maradtunk. – Jónéhány tagcsere lezajlott a zenekar életében. Melyik volt az, ami a legnagyobb problémát okozta? Ha jól tippelek, az énekesváltások okozták a legnagyobb […]

Tovább »

Astrodust – A kezdet a vég – 2008

A banda második nagylemeze jelent meg áprilisban A kezdet a vég címmel. A debütáló album a Jégbe zárt világ még 2005 decemberében jött ki. Azóta bőven történt változás a csapat körül. Az akkori dobos Racs „Dagatt” Attila (1KillEmbrace, Cross Borns, ex-Killing Art) helyét először Takács Tamás (Ideas) vette át, majd Horváth Gábor (lásd még Depths […]

Tovább »

Terrordrome – Vehement Convulsion – 2008

A görög Terrordrome korántsem az epikus oldaláról mutatja meg országának kulturális múlthalmazát, inkább egészséges mennyiségbe pakolja ki beleit az asztalra az imént felmetszett gyomrából… a thessaloniki srácok 2001-ben hívták életre a csapatot, jó pár tagcserén átestek, s közel 7 évet kellett várniuk mire kijött az első nagylemez, a Vehement Convulsion (melyről éppen most olvasol), a […]

Tovább »

Opeth – Watershed – 2008

Az Opeth vitathatatlanul napjaink egyik legfontosabb és megkerülhetetlen zenekarává nőtte ki magát az évek során. Az út, amit bejártak kétséget kizáróan elismerésre méltó. Kevés olyan zenekar létezik, ahol albumról albumra ennyire nyíltan és tisztán nyomon követhető a zenészek jellemfejlődése, a világhoz, és magához a zenéhez való viszonyuk változása. Az Orchid-dal megkezdett út minden egyes állomása […]

Tovább »

Last Man Stand – Catastrophobia – Glasgow Kiss

Last Man Stand – Catastrophobia – Glasgow Kiss Egyik titkos favoritom a feltörekvő, de nem feltétlenül a metal mezőnyből a budaörsi Glasgow Kiss. Legutóbb az 3 éves szülinapjukat ünneplő koncertjükön találkoztunk, a budaörsi Városi Klubban. Tehát ideje volt már az újabb „közös” koncertnek, ami számomra azért is érdekes volt, mivel egy némileg módosult felállásban illetve […]

Tovább »

Sodom – The Final Sign of Evil – 2007

A gelsenkircheni Sodom talán még a metalban nem feltétlenül érdekelt közönség részéről is hallomásból ismert lehet. Ez a német thrash/speed banda 1982 óta van a köztudatban és keseríti meg az egyházi méltóságok nyugodt mindennapjait. A legendás Tom Angelripper zenekara bizony megszámlálhatatlanul sok zenekarnak volt a hátszele és hatott az inspiráció erejével a thrash metal harcosokra. […]

Tovább »

Kontrollzé, Grabanc – After Music Club

A NegatívArt-os Zero szervezésében találkozhattam ismét kedves barátaimmal, a karcagi Kontrollzé legénységével valamint a Grabanc zenekarral.A januári, Danny Cavanagh előtti akusztikus bemutatkozás után most végre igazi Kontrollzé koncertet láthattunk az After Music Club falai között. Azaz, majdnem igazit, mivel a wavok CD-t elkészítő hármasból most is csak ketten zenéltek nekünk. Nagy Feri (akusztikus gitár-ének) és […]

Tovább »

World to Ashes – Of What There Is To Come (EP) – 2007

A World to Ashes debüt kislemezét nézegetve első ránézésre külsőségeiben inkább jutott volna eszembe valami misztikus black metal vagy gothic csapat jelzője, mint éppen a melodikus death metal. Pedig nagyon is az, a freiburgi srácok 2005-ben hívták életre a csapatot, mely fura nevén kívül nem hinném, hogy túlságosan nagy mélységeket fog megnyitni a zenei berkekben. […]

Tovább »

Puissance – Mother of Desease [Remastered] – 2008

A svéd Puissance neve ismerős kell, hogy legyen mindazoknak, akik a gitárcentrikus zenék mellett, a sötét neofolk, neoklasszikus, ipari és ambientek szférájában is otthonosan mozognak. Dióhéjban azért némi biográfiai kört lerónék azok kedvéért is akik, esetleg nem ismerik a két művészúr alkotta Cold Meat Industy istállójából szárnyra kapott csapatot, illetve azok kedvéért is, akik csak […]

Tovább »

Elffor – Son Of The Shades – 2008

Azt hiszem, az év egyik nagy koppanásaként könyvelhetem el első találkozásomat az Elffor névre hallgató „zenekarral”. Minden előzetes jel (borító, logó, képek Eöl-ről) arra engedtek következtetni, hogy valamiféle korrekt raw black metál támadásban lesz részem, ám már az elég hosszú intró alatt éreztem, hogy valami bűzlik Dániában (vagy inkább Spanyolországban) és biztosan nem az asztal […]

Tovább »