Az utóbbi években látványos fellendülés figyelhető meg a nyugati országrész metal színterén, legalábbis a zenekarok aktivitását tekintve mindenképpen. Az állítást erélyesen alátámasztja többek közt az a tény, hogy a zalaegerszegi Vorkuta lemezét idén az amerikai Paragon Records kiadó hozta ki. Ezenkívül a valószínűleg sokak számára ismeretes Age of Agony harciegysége is az ország eme fertáján […]
Tovább »
A „Trinity”-vel a harmadik nagylemezéhez érkezett a sógorok üdvöskéje a Visions of Atlantis. Változás az előző albumhoz képest, hogy itt már nem Nicole Bogner énekel, hanem az ex Aesma Daeva énekesnő Melissa Ferlaak. Jó pár hallgatás után azt mondhatom, hogy „Missy” határozottan jó választás volt. Szép, szoprán hangja mindenképpen előnyére válik az albumnak. Ezek után […]
Tovább »
BOKOR, ha svéd barátaink tudták volna milyen vicces névválasztás is ez..de ennek köszönhetően hallgattam meg én is őket. Aztán már egyáltalán nem volt se vicc se poén, csak metál a legjobb fajtából. Az Anomia 1 a debüt albumuk 6 számmal, amolyan igazi szedd szét tedd össze zene, polyritmusokkal, szaggató riffekkel. Leginkább Tool, System Of A […]
Tovább »
A kiadó infolapja szerint a lengyel zenekar „egy igazán egyedi banda, akik ügyesen ötvözik a rock, metal, industrial, wave és gothic hangzást női énekkel a középpontban”. Na mintha ilyet még nem hallottunk volna! Persze ez amolyan szokásos kiadói túlzás. Szóval jónéhány alkalommal nekifutottam a lemeznek, de nem mondhatnám, hogy maradéktalanul meggyőztek. Első benyomásom, az volt, […]
Tovább »
Tavaly nyár óta elég nagy pangás van az elszállós, art-rock, Tool szerű zenékből, oké hogy rétegzene, de igény szerintem lenne rá. Ezért is szoktam annyira megörülni, mikor egy ilyen gyöngyszemre találok, mint a Stereopiate. Az album megírása, felvétele, mixelése mind Nick Roseth nevéhez kötődik, aki egyedül vitelezte ki ezt a csodát 3 év munkája során. […]
Tovább »
Nem állunk messze az igazságtól, ha csak egyszerűen extrém metalnak tüntetjük fel a fővárosi Roncsipar nevű zenekart. Többféle hatást, illetve zenei kisugárzást lehet műfajilag a kétszemélyes projektre aggatni, de úgy vélem maradjunk az industrial modern doom metal tisztség mellett. Így röviden. A zenekar szekere akkor került egyenes pályára, amikor egy jól sikerült tízszámos stúdióanyag rögzítését […]
Tovább »
Duncan Patterson neve ismerősen kell, hogy csengjen minden Anathema rajongó számára, hiszen a kezdeti időktől az Alternative 4-ig bezárólag a zenekar basszusgitárosa és társ dal- és zeneszerzője volt, és olyan dalokat alkotott, mint a klasszikus Eternity sorozat, a Suicide Veil, a Shroud of False, Lost Control csak hogy párat emeljünk ki. Miután 1998-ban elhagyta a […]
Tovább »
Valami irtózatos erővel dörren meg ez a lemez. Komolyan mondom, nem sokszor hallottam ilyen iszonyatosan brutális soundot. A basszus vakolatot bont, a cinek az üveget karcolják és mégis kristálytisztán, élesen szól minden. Valamennyi hangszert kitűnően lehet hallani, a gitárok égetik a bőröd, a dobok, mint vonuló Apatosauruscsorda. Félelmetes. Dániából nagyon sok zenekar érkezett az thrash/extrém-metál […]
Tovább »
A hazai sludge/doom vonal egyik élzenekara a Stereochrist. Az első demo és nagylemez, a Dead River Blues után, ami a Mood iránti rajongásból kifolyólag könnyen belopta magát a kedvenceim közé. A 2005-ös demo-n már az új énekes, Dávid hallható, az új énekhangnak és a megváltozott hangzásnak köszönhetően iszaposabb hangulatot áraszt a zenéjük. Úgyhogy már nagyon […]
Tovább »
Nagyon vártam ezt a lemezt! Az Antique EP óta rajongó vagyok, koncerten is többször láttam a bandát. Legutóbb épp a Gothica feszten (beszámoló itt), ahol a bemutatott új dalok igecsak reményt keltőnek és erősnek tűntek. Így aztán még nagyobb lett bennem a várakozás. Aztán meglett a lemez és az első hallgatást kisebb csalódás követte. Még […]
Tovább »
