Alaposan megváratott új nagylemezével a dán Altar Of Oblivion, akik 2005-ös megalakulásuk óta bíztatnak arra fokozatos fejlődésükkel, hogy vissza-vissza térjek az anyagaikhoz. Második, Grand Gesture Of Defiance című, azóta agyonhallgatott anyagukról volt szerencsém írni még 2013-ban, azóta viszont csak hitegetés zajlott a folytatást illetően a zenekar részéről. 2014-ben már beígértek egy teljes anyagot, […]
Tovább »Albert Bell két nagyszerű doom metal bandában játszik a basszusgitáron, a Nomad Son és a Forsaken keretein belül, ám néhány éve ezt túl szűkösnek kezdte el érezni és létrehozta saját, egyszemélyes „hobbi” projektjét, ami Sacro Sanctus névre hallgat. Kezdeti híreknek és a szép borítónak bedőlve újabb epikus doomot sejtettem mögötte, ám hamar rá kellett döbbennem, hogy itt egész másról van szó. Ugyan a kezdeti sokk miatt a barátság elmaradt, de Albert nem adja fel elképzeléseit, mivel befutott a Liber III: Codex Templarum lemez, amin továbbra is a heavy/doom metallal fűtött piszkos, mocskos rock zenét és ős metalt próbálja megzabolázni.
Bármennyire keserű pirula és egyeseknek még kellemetlen szorulást is tud okozni, az emberiség velejárója a kezdetektől az erőszak, agresszió, sőt a többség által perverznek, helytelennek tekintett viselkedési formák. A társadalom jelentős részének vajmi keveset mondanak olyan szavak, mint becsület, erkölcs, tisztesség, vagy meglehetősen egyedi látásmóddal értelmezik azt. Ne higgyük, hogy kegyetlenkedés, brutális […]
Tovább »Úgy látszik, a brazil Tenebrario power/heavy/doom fogata nem hajlandó semmit sem a szemetesbe dobni, főleg, hogy több, mint 20 éves pályafutásuk alatt eddig csak egy lemezt tudtak összehozni. Most azonban itt a Second Act: Pain kiadvány, melynek dalai gyakorlatilag 2006 óta készülnek és már 2007-ben megjelent nagy részük egy elég gyenge hangzású demó formájában. Az új lemezen tehát megkapjuk az elmúlt évtized termését, ráadásul néhány extrával sem spóroltak.
2016-os megalakulása óta az amerikai heavy/doom fogat, a Volcana már végigjárta a lemezgyártás lépcsőfokait, egy demó és EP után elérkeztek a nagylemez megjelentetéséhez. Erre sem kell már sokat várni, mivel a Goddes Of Flame már október 3-tól elérhető lesz. A kiadvány megjelenéséig azonban nem kell kihúznunk ízelítő nélkül sem, ezt a célt szolgálja a Scolopendra.
A hagyományos heavy metal és doom metal metszéspontját tűzte ki célul magának az amerikai Bridegeist zenekar, akiknek bemutatkozó EP-jén rögtön négy példát is kapunk arra, hogy nem döntöttek rosszul. A Waste Of Kings teljes egészében meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán is.
A görög Sorrows Path hazájában létező rajongóbázisa egy dolgot jelent számomra: a balkániak szeretik a doom metalt, mert még ebben a bandában is meglátják a fantáziát, amit be kell vallanom, nekem minden kultikussága ellenére sem sikerült. A 90-es évek elején Sabbath tribute zenekarként kezdtek, viszont önálló lemezzel csak 2010-ben jelentkeztek. Most érkeztek el pályafutásuk harmadik állomásához, ami hamarosan Touching Infinity névvel érkezik majd és továbbra is a modoros, lüktető tempóval rendelkező epikus, power/doom muzsikát helyezik előtérbe némi kísérletezéssel, ahogy ezt már megszokhatták a banda kedvelői. Az esélyt most is megkapják természetesen, főleg, hogy beharangozó daluk most kifejezetten erősre sikerült.
Nagy fába vágja a fejszéjét az a finn zenekar, aki doom metalban akar érvényesülni, mivel hazájuk igencsak kivette a részét a minőségi doom termelésből. A Wolfshead nem is erőlködik a súlyos hagyaték ápolásán, inkább laza, heavy metalos formátumban kívánja prezentálni a legöregebb metal műfajt. Ennek ékes bizonyítéka az október közepén érkező bemutatkozó lemezük, a Leaden, melynek nyitó dalához készítettek egy túldimenzionáltnak semmiképp sem tekinthető videót.
Kétség sem férhet hozzá, hogy az amerikai Argus zenekar eddig megjelent három nagylemezével a mai heavy/doom színtér egyik legjobb zenekara. Most azonban vízválasztóhoz értek, így érkezik meg 2013 óta készülődő új nagylemezük, ami From Fields Of Fire címmel érkezik majd szeptemberben. Dalt még nem tettek közzé, azonban az ezúttal is mutatós borító (ismét Brad Moore munkája) és a majd órás játékidő is bíztató.
A manapság divatossá vált névtelenségbe burkolózva jelentette meg bemutatkozását a brazil The Evil zenekar, akik a szintén népszerűnek tekinthető okkult heavy/doom metalban próbálnak érvényesülni. Minden egyértelmű sablonosság ellenére bármi lelkiismeret furdalás nélkül ajánlani merem a banda bemutatkozó anyagát, mert ettől a hangulattól a kecskék maguktól a késnek futnak!
