Ismerős az a pillanat, amikor a testünk robotpilóta üzemmódban elindul a kávéfőző felé, de a tudatunk még valahol a semmi és a valami határmezsgyéjén lebeg, makacsul ellenállva a valóságnak? Ez a fajta kognitív disszonancia, a fizikai jelenlét és a belső üresség paradoxona nem csak a hétfő reggelek sajátja, hanem a Man Of Sorrows legújabb anyagának központi témája is. A január 12-én csendben, a digitális éterben megjelent Inexistence In Existence nem árul zsákbamacskát: igazán hangulatos funeral doomot fogunk hallani.
A projekt mögött egyetlen elkövető, André Barroso áll, aki a klasszikus „csináld magad” mozgalom élharcosaként mindent a nyakába vett: a koncepciótól kezdve a hangszeres játékon át a keverésig minden az ő keze munkáját dicséri (vagy épp minősíti, ízlés dolga). A kiadvány mindössze két tételt tartalmaz, de senkit ne tévesszen meg a rövid tracklista: a címadó dal és a Wounds összesen közel 25 percnyi tömény, mázsás súlyú zenei elmélkedés.
A koncepció a belső kozmoszunk dualitását járja körül: a jó és a rossz, a bűn és a megkönnyebbülés örök harcát. A zene pedig ennek a küzdelemnek a „zúzó hangja”, ami valljuk be, nem éppen az a kifejezés, amit egy könnyed délutáni teázáshoz keresünk a lejátszási listákon. Barroso a létezés és a nemlétezés közötti feszültséget próbálja hangjegyekbe önteni. Aki szereti, ha a zene nem kikapcsol, hanem inkább élve eltemet a saját gondolataival együtt, az tegyen egy próbát ezzel a digitális kiadvánnyal, és merüljön el a belső univerzumának sötétebb bugyraiban. Én minden esetre visszalépek a tavaly megjelent nagylemezre is…
