Kard dal [A bősz ember meséje] [I:] A sötét árnyék lángoló kardja sújtja a vidéket Tomboló villám hasít az ember kezeibe És az ősi láng feltámad Az egekből le a síkra A felhők félrehúzódnak, mintha a kard az égből hullt volna Egy tűzjel égett bele, amiről felismerhető És a szürke felhők lenéztek, le az egekből […]
Tovább »Könnyek Az este árnyékai egy utazó útján A végzet mondja el, hova vezet téged az ismeretlen út Egyedjül sétálok minden nap ezen az úton A csillagok és a fehér ezüst Hold alatt Hallok egy dalt és behúnyom a szemem Mikor a dallam cirógatja a szegény és szomorú lelkem Megígéred nekem ma este Hogy egy nap […]
Tovább »Lángoló szívek Láttuk a feliratokat a falon Mikor a pogányság eluralkodott felettünk Zaklatottan, mi még halljuk a hívást Jössz, hogy levigyél minket Forgatod a jogart, ellopod a koronát A trón ideje elfogy “Az évszakok változnak, de mi még ugyanazok vagyunk Bár hideg szelek fújnak, mi lángként égünk” Lángoló szívek, lángoló szívek Égnek, égnek a vágyakkal […]
Tovább »Haláltánc Hadd meséljek egy történetet, ami elborzaszt Egy dologról, amit én láttam Egy este, miközben a fenyvesben sétáltam Egyszer ittam, többet nem Kóboroltam, élveztem a Holdfényt Bámultam a csillagokat Nem sejtettem, hogy valami van mellettem Figyeli minden mozdulatom Ijedtséget éreztem, és térdre rogytam És valami felém rohant a fák közül Elvitt engem egy szentségtelen helyre […]
Tovább »Lunáris nyugalom Az elvek szilárdan zavarosak. Rázzuk őket fel. Az ördögi kör. Mind vágyakkal tele. A gőzök befelé csalogatnak. A reményből hozzuk az utolsó darabot. Elfelejtettük mit jelentenek. A fagyos minták a halálba emelkednek. Ha elhatározom, hogy maradok. És árnyak övezik a visszatérésem útját. Kinézek, és lunáris nyugalom van.
Tovább »A halott fiú verse Csendből születtem, csenddel telve Egy tökéletes koncert a legjobb barátom Oly sok minden van, amiért érdemes élni, oly sok, amiért meghalni Ha csak a szívemnek van otthona Énekeld, amit nem tudsz mondani Felejtsd el amit nem játszhatsz Sietve megfulladni a gyönyörű szemekben Sétálni a költeményeimmel, ezzel a halott zenével -A szerelmeslevelem […]
Tovább »Lemészárolni az álmodót Egy pap vagyok, a legszerényebb áldozat Én, de egy csónakban a sóvárgás és fájdalom tengerén Megfürödtél a könnyeimben Ittál a poharamból, utánoztad a rímjeim Villás nyelveddel nyalogattad fájó sebeim Szúrj át egy karót a szívemen! És vonszolj ki a napfényre Akkor majd felébredsz sóvárgásodból Ha lemészárolod az álmodót Hattyúdal az éjszakáért Az […]
Tovább »Alvó Nap A Nap csendesen alszik Egyszer egy századon át Vágyakozó óceánok nyugodtan és vörösen Szenvedélyes símogatásokal fektetnek nyugalomba Az álmaimért tartom meg az életem A kívánságokért kapaszkodom az éjszakáimba Egyigazság az idők végezetéig A hit elvesztése bűnözőt szül Kívánom ezt az éjszakát utolsónak az életbben A sötétség körülöttem – egy Nap-tenger partjai Oh, hogyan […]
Tovább »Tudod, hogy igazad van Soha nem akartam a terhedre lenni Soha nem akartam melletted kitartani Soha nem akartalak követni Soha nem akartam a terhedre lenni Sohasem mondom ki azt a szót újra El fogok mászni a jó elől El fogok menni innét Nem akarsz félni a félelemtől Ez nem lett átgondolva Mindigis tudtam, hogy ez […]
Tovább »Féltékenység Szebb vagyok Akkor vágd szét az arcom Erősebb vagyok Akkor alázz meg Okosabb vagyok Akkor ölj meg, és edd meg az agyam Elveszem a feleséged Akkor ölj meg és egyél meg Egyél meg teljesen Becsületes vagyok Akkor harapd ki a nyelvem Gazdagabb vagyok? Akkor vedd el mindenem Bátrabb vagyok Akkor ölj meg és edd […]
Tovább »
