Astru – Dühöngő őserők és a kiábrándultság hipnózisai
Közel egy éve ...Fecseg a felszín, hallgat a mély... címmel adta ki legutóbbi lemezét az avantgardista kísérleti black metal vonalán mozgó Astru. Most Self_Disclosure I. II. című duplalemezével tért vissza. A lemez első részén egy többrétegű, zabolátlan black/death zúzás, és monumentalista doom témák találhatóak, míg második részen egy nyugodtabb ambient hangulatú, tiszta gitárrészekkel és effektekkel átitatott atmoszférák várják hallgatóit. Mindezekről így mesélt:
„Mindkét album lényege, hogy kifejezzen megfogalmazhatatlan dolgokat, az egyes számú a vadságot, dühöngést, monumentális őserőket – úgy, ahogy eddig még soha. Kozmikus viharként kavarog minden hang, roncsol és horzsol, erővel és súllyal zúz, teremt és él, erőt merít a mélységéből az újabb és újabb felemelkedéshez, hogy újra és újra lecsaphasson. Ébreszt valamit a mélyben, valami elrejtett dolgot, ordít, éget. Ösztön irányítja, felemel, megemészti a lelket. Súlyos árnyként vonul, lebeg mint a sűrű füst. Nem enged behódolást és nem ismer megbocsátást. „
„A kettes számú egy hipnózis, amit a kiábrándultság és a csalódások határolnak be – lecsupaszított érzések, a veszteségek, a kilátástalanság. Nincsenek határok, sem ritmusok, sem ütemek, sem rendszer.
Az ajtók megnyílnak, a dolgok utat törnek maguknak.
A megfelelő helyen, a megfelelő időben és idegállapotban közelebb kerülhet a tisztelt hallgató egyfajta megtapasztaláshoz – már ha akar ilyet. Mindez semmiféle hitet nem igényel – türelmet és önuralmat annál inkább.
Jó szórakozást és sok sikert hozzá!„
