A hazai underground metal körökben jól ismert a legtöbbször magányosan alkotó Astru, aka. Aiwass neve. Multizenész remeténk saját neve alatt futó avantgardista, kísérleti post-black/blackgaze voéas projektjének, az Astru egy újabb darabjával, akarom mondani duplalemezével jelentkezett, ami a Dogma (első / második) címet kapta. A két albumon összesen 17 tétel szerepel, melyet jó szerível hozzák alkotójától megszokott zenei motívumait, de dalban – most – merészebben nyúlt a black / doom átmenetekhez és a prog.-experimental vonalakhoz, valamint a komplexebb groove metal hatásaihoz. Szövegeiben a korábbiakhoz képest most talán „egy erősen okkultista, vallásos felhangot” szólaltat meg. De, mind erről meséljen maga, az alkotó.

„Az első érzés a legpontosabb, az ösztön, ami megelőz minden gondolatot, amit később már áthat és eltorzít az elemzés képessége, az ítélet és a megszokotthoz való ragaszkodás. Elnémul az érzékenység, elnyomják a hiedelmek, amik elválasztanak minket a dolgok valódi természetétől.

Az első érzésre koncentrálva információ válik elérhetővé a forrástól, de ez nem közvetlen és egyértelmű – ez egy nagyon is képlékeny kapcsolat. Ezeket az információkat nem lehet egyértelműen sem értelmezni, sem megosztani. Az ember gyakorol, tanul és kutat, aztán belebújva egy karakterbe létrehozhat valamit a legsötétebb és leginkább spirituális nézőpontból. Elfogadja természetét és annak változékonyságát – szabadabban tud alkotni – és egyre jobban bízni tud majd a közvetlen megérzéseiben.

A végső keverés, a hangok és hangerők finomítgatása sokszor csak arra jó, hogy felhigítsa a művet.

Köszönöm, hogy meghallgattad.

Astru”

Időközben Astru egy improvizatív, kísérleti ambient / dark-jazz hangulatú anyagot is kihozott Porn Of Porcelain címmel, amelyre két elvontabb szerzeménye került fel. Erre is szánjatok egy kis időt.

Közel egy év után új albumával jelentkezett az hazai avantgardista, kísérleti post-black/blackgaze remetéje Astru. Hét tételes Credo című anyaga elmondása szerint a „belső egység helyreállításán alapul„, miközben érzelmeket, békét és gyűlöletet közvetít. Minderről így beszélt:

„A Credo koncepciója a belső egység helyreállításán alapul. Érzelmeket közvetít, mondhatni vallást – hit nélkül, azaz: „megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő meggyőződést, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben.

Hatásim lehettek a Credo albummal kapcsolatban: Dead Can Dance, Burzum, Door into Emptiness, Etheric Void, Oranssi Pazuzu, Arvo Part, Prurient, Anathema (Serenades/Pentecost III.), Katatonia (Brave Murder Day), Hans Zimmer, Darkthrone, Fields Of The Nephilim, The Cure (Seventeen Seconds), Lifelover, Henryk Górecki… és még sokan.

A borító Gustave Doré egyik festményének részlete, a Story egyik dallama a Dead Can Dance – Xavier dallamvilágát idézi, valamint hangmintákat vételeztem és használtam fel Arvo Part bizonyos kórúsműveiből.„

„Terveim szerint a következő albumon sokkal több hangsúlyt és teret fognak kapni a mechanikus – dinamikus és disszonáns, vagy éppen szétritmizált megoldások, olyan gitáros-dalszerzők hatásainak engedve, mint pl.: Fredrick Thordendal, Justin Broadrick, Adam Jones, Devin Townsend vagy akár Brian Welch. Szóval igencsak más lesz.

Mivel az Astru-vonalas albumokat eleve kinyilatkoztatásokként kezeltem – nem klasszikus értelemben vett zenei albumokként, így természetükből adódóan nehezen összeegyeztethetőek a nyerészkedéssel, a népszerűsítéssel és a kufárkodással – amihez amúgy sincs sem kedvem, sem érzékem – ennek okán hatszámjegyű összegnél kevesebbet nem fogadhatok el támogatás gyanánt, hiszen ha megtenném, az biztosan rombolna a nehezen felépített önbecsülésemen.„

Közel egy éve .​.​.​Fecseg a felszín, hallgat a mély​.​.​. címmel adta ki legutóbbi lemezét az avantgardista kísérleti black metal vonalán mozgó Astru. Most Self_Disclosure I. II. című duplalemezével tért vissza. A lemez első részén egy többrétegű, zabolátlan black/death zúzás, és monumentalista doom témák találhatóak, míg második részen egy nyugodtabb ambient hangulatú, tiszta gitárrészekkel és effektekkel átitatott atmoszférák várják hallgatóit. Mindezekről így mesélt:

„Mindkét album lényege, hogy kifejezzen megfogalmazhatatlan dolgokat, az egyes számú a vadságot, dühöngést, monumentális őserőket – úgy, ahogy eddig még soha. Kozmikus viharként kavarog minden hang, roncsol és horzsol, erővel és súllyal zúz, teremt és él, erőt merít a mélységéből az újabb és újabb felemelkedéshez, hogy újra és újra lecsaphasson. Ébreszt valamit a mélyben, valami elrejtett dolgot, ordít, éget. Ösztön irányítja, felemel, megemészti a lelket. Súlyos árnyként vonul, lebeg mint a sűrű füst. Nem enged behódolást és nem ismer megbocsátást. „

„A kettes számú egy hipnózis, amit a kiábrándultság és a csalódások határolnak be – lecsupaszított érzések, a veszteségek, a kilátástalanság. Nincsenek határok, sem ritmusok, sem ütemek, sem rendszer.

Az ajtók megnyílnak, a dolgok utat törnek maguknak.

A megfelelő helyen, a megfelelő időben és idegállapotban közelebb kerülhet a tisztelt hallgató egyfajta megtapasztaláshoz  – már ha akar ilyet. Mindez semmiféle hitet nem igényel – türelmet és önuralmat annál inkább. 

Jó szórakozást és sok sikert hozzá!„

Astru számomra a hazai underground egyik legtermékenyebb és a legperiférikusabb pályáján mozgó alkotója. Multi-istrumentalistaként számos műfajban kipróbálta már magát, melyekben rendre mindig valami egyedit és a rá jellemező vegyes hatású alkotást tett le az asztalra. Neve alatt futó kísérleti post-black/doom metalos projektje is ilyen sokrétű hatásokból tevődik össze. Avantgardista extrém death/black metal vonalai mellet otthonosan nyúl az  dark elektronika, dubstep rezgései, és az ipari raw – noise elemei felé. Készítette már mizantróphatású irodalmár albumot (amin kedvenc írói, költői egy-egy művét zenésítette meg), de Sosztakovics műveire is komponált atmoszferikus neoclassic remix anyagot. Most megjelenő .​.​.​Fecseg a felszín, hallgat a mély​.​.​. címet viselő albumán szinte az összes eddigi zeneiségét egybegyúrta, melyekhez kísérő szövegként József Attila versidézeteit csatolta. Mindezekről ő maga így beszélt:

„Akik mindent megvetettek, az undor művészei, ettől persze féltek az emberek, nem értették. Mindent tagadás, provokáció, nyers és egyértelmű megfogalmazás…, a lényeg, hogy ne álljunk be semmilyen sorba. Az ellenállásnak nincs szubkultúrája. Az „underground” elvesztette szabálytagadó jellegét…„

„József Attilát „használni” sem újkeletű dolog, de itt és most nem a magasztaláson, hanem a hozzáálláson van a hangsúly, a magatartásformán, az önkifejezésen – ez egy keresztmetszet. Maga a „zene” most élőbb és elevenebb is, – sodró erejű, egymásra épülő rétegekből álló, szisztematikusan megtervezett káosz és ösztönös dühkitörések váltakozása. A hangvétel energiájában, mondanivalójában, szembefordulásában, szándékában, törekvésében, és „csináld magad” elven való működése révén köthető a crust/punk/hardcore attitűdhöz.„

„Az objektivitás, a tapasztalás eredménye: a kétség, a sehová sem tartozás szabadsága, így az ember a legbensőbb hangokra és ösztönökre képes hallgatni. Ezekben a fesztávokban fejeztem ki a gondolataimat az elidegenedésről. Egyre mélyebben próbálom átitatni az alkotásaimat az átszellemülés többletével. A szavalós részekhez Berek Kati (Nyugodjék Békében) hangját és tehetségét használtam fel.„

Közel egy éve nem adott életjelet magáról a kísérleti post-black/doom metalos Astru projekt. Most Sopor című albumával törte meg a csendet, amiről a folyamatosan alkotó mester így beszél:

„A mély tónusú, feketén hömpölygő alapok nem a gyűlöletet fejezik ki, hanem a kimerítő, bénító unalmat, a sivár kiábrándultságot. Minden egyes hang egy helyes vagy helytelen kérdésre adott választás nyomán került a helyére. A szenvedés nyomán. A saját ítéleteimre alapozva kellett eljárnom, rendelkeznem kellett az ítélő erő képességével, a bátorsággal, hogy erre az ítéletre támaszkodjak. Így tudom kihozni magamból ezt, amire képes vagyok az adott időben. Semmi sem tudna rávenni arra, hogy másként cselekedjek… Az első szám, a „The Eight” egyfajta átdolgozása a Gortva Prodzsekt féle ”Frank Controls” –nak, tehát ebben az egyetlen számban úgy 98%-os többségarányban élő dob hallható Kliment Márton úr jóvoltából. Az „In Mind”-ban részletek hallhatóak John Harle: „The Three Ravens” című művéből.„

Void by Astru

<a href=”http://astru.bandcamp.com/album/plexus-solaris”>Plexus Solaris by Astru</a>

La Pionnier Aveugle by Astru

Viljestyrke by Astru