Illwind – Perui doom, változatos formában
Lima szürke ege és a tengerparti köd nem éppen a vidámság táptalaja, így nem meglepő, hogy a perui fővárosból érkező Illwind debütálása, a The Unfolding at the End of Light sem a gondtalan nyári slágerek gyűjteménye. A július 3-án a Personal Records gondozásában érkező nagylemez mögött korántsem kezdők állnak; a kvartett tagjai olyan dél-amerikai formációkban edződtek, mint a Reino Ermitaño, a Cobra, az Arcada vagy az Argul. Ez a zenei háttér egy meglehetősen sajátos kondérba terelte az alkotókat, ahol a súlyos doom metal az alap, de a fűszerezésnél a post-punk, a stoner rock és a korai black metal jegyei is előkerültek.
A hanganyag öt saját szerzeménye egyfajta komor alvilági utazás, amelyben a Black Sabbath öröksége keveredik a Neurosis és a Swans kísérletezőbb éleivel, sőt, a The Cure vagy a Depeche Mode melankóliája is feldereng a szürke dallamívek között. A dalok, mint például a tízperces Crimson Skies vagy a monumentális Lucifer’s Mule, kényelmesen hömpölyögnek a tiszta ének és a lassú ritmusok hátán, de olykor váratlanul váltanak át a Bathory viking korszakát idéző heroikus vágtákba. Az analóg hangzásvilág csak tovább erősíti az atmoszférikus, álomszerű jelleget, ami egészen az utolsó tételig kitart. A lemezt záró The Stooges feldolgozás, az I Wanna Be Your Dog pedig egyfajta cinikus fricska a nagy ívű komorság végén, mintha a zenekar ezzel rántaná vissza a hallgatót a valóság mocskosabb aszfaltjára. Az Illwind ezzel a bemutatkozással sikeresen bizonyítja, hogy a doom merev keretei között is van még hely az egyéni látásmódnak és a stílusokon átívelő sötétségnek.
