Képrejtvény rovatunk aktuális fordulójában a fenti jelenést kell értelmeznetek. Segítségképp annyi, hogy a bal oldalon a Kylesa énekesnője látható. A kérdés: hol készült a kép és ki a jobboldali figura? A helyes választ beküldőket a Fémforgács szerkesztőség elismerő headbangelésben és metálvillázásban jutalmazza.
Egyébként a Kylesa július 12-én a Dürerben lép fel. Ezúttal főbandaként, gyertek.
Nos, ha tudnám jól csavarni a szavakat, akkor ebből a történetből egy egész búlváros hírt lehetne kerekíteni: a német Omega Massif zenekar ugyanis Karpatia címre keresztelte új nagylemezét. És még németek is! Megijedni azért nem kell, a stílus marad továbbra is az instrumentális sludge és semmi köze nem lesz nemzeti kocsmarockhoz. A Karpatia szeptember közepén jelenik meg.
Augusztus közepén jelenik meg a Ghost Brigade 3. nagylemeze, ami végül az Until Fear No Longer Defines Us címet kapta és a Season of Mist gondozásában lehet majd hozzájutni. A finn melodoom zenekar jelenleg Fursy Teyssier francia zenésszel dolgozik a Clawmaster dalhoz egy videó leforgatásán. Teyssier neve az Amesoeurs-ból vagy a Les Discrets-ből lehet ismerős.
További négy csapat vált biztossá az idei Brutal Assault felhozatalát illetően: Kreator, Uneven Structure, Kataklysm, Tyr. A veterán német thrash metal csapatot, vagyis a Kreator-t valószínű nem kell bemutatni, ahogy a kanadai Kataklysm-et sem, az Uneven Structure egy francia kísérletezős ambient formáció, a feröer-szigeteki Tyr pedig a folkmetalosoknak játsza majd a talpalávalót.
Augusztus 11-től 13-ig, a csehországi Josefov katonai erődben.
A hír lényege röviden: most már hivatalos a február óta keringő pletyka, miszerint a Roadrunner Records kicsapta a Mutiny Within-t. Az amerikai progresszív metalcore banda frontembere egy hosszabb, azóta már törölt posztban sírta el bánatát, ezzel együtt a távozását is bejelentette. (Ti egyébként hallgattátok ezt a bandát? Tényleg olyan szar, mint ahogy a Metal Archives-on levő 30%-os átlagértékelés sejteti?) Jöjjön tehát a Chris Clancy féle picsogás:
„Szerintetek is szégyen, hogy a zeneipar már nem a zenéről szól? Tíz évesen kezdtem el hangszeren játszani. Azóta 16 év telt el, és most egy olyan karriert hagyok magam mögött, amiért a fél életemben güriztem, hogy összejöjjön. Mindent feladtam, egy másik országban laktam egy pincében, azért, hogy a zenéljünk a többiekkel és összehozzunk egy lemezszerződést. Sikerült a lehetetlen, és a Roadrunner-hez szerződtünk. Gyerekkori álmom vált valóra, mindent elértem. Legalábbis úgy gondoltam.
Az éneklés és előadás iránti vonzalmam hamar elkezdett fakulni, amint újra és újra így vagy úgy átvágott az ipari gépezet. Imádtam a zenekarosdit, mert szeretek énekelni és csak most jöttem rá, hogy már nem ugyanazon okok miatt csináltam. Nincs már meg a szenvedély vagy indíttatás, hogy felkeljek reggel és zenéljük a többiekkel, így ezt nem teszem többé. Lehet, hogy egyszer megpróbálkozom majd még vele és akkor ismét belobban az egykori tűz.
Olyan korban élünk, amikor a kiadók nem csak az eladásokból veszik le a részüket, hanem a zenekar minden bevételéből. Ez nem a kiadó hibája. Azért kell nekik a pénz, hogy a csapatok felvehessék a lemezüket és kiadhassák. Üzletemberek és a haszonból élnek. De mi történik akkor, ha egy zenekar pénzt kap, hogy felvegye a lemezét, megjelenik és nem fogy eléggé…? Számot vetnek és vagy kivágják őket vagy kapnak még egy esélyt egy szigorúbb költségvetéssel… hát minket kivágtak.
10000 példányt sem adtunk el az Államokban. De ha vetsz egy pillantást az internetes torrent oldalakra, könnyen találsz 60000+ illegális letöltést. A zenénket ellopták, a kiadónak nem jött össze elég pénz és így nincs több zene. Miért mondom ezt? Mert annyi zenekarral megtörténik ugyanez, csak ők hallgatnak.
Több mint négy évig keményen dolgoztam nap, mint nap a zenekarral és igazság szerint egész idő alatt kb. 100 dollárt kerestem. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy folytassam ezt. Vízumok, megélhetés… az emberek azt hiszik, hogy gazdag vagyok, mert zenélek, de most sokan megtudjátok az igazságot a zeneiparról. Nem tudom, mi lesz a Mutiny Within-nel, a legjobbakat kívánom nekik, de nélkülem kell folytatniuk, továbblépek és remélem, hogy ismét feltámad bennem a zeneszeretet, ami egykor oly erős volt.
„Köszönetet szeretnék mondani a rajongóinknak, hogy ilyen jófejek és lojálisak voltatok hozzánk. Ott voltatok velünk a turnékon és ez segített átvészelni a nehéz időket, mert hallottalak benneteket velem együtt énekelni a színpadról ez a legjobb érzés, amit valaha tapasztaltam. Rengeteg ellenségünk is volt, nekik is szeretnék megköszönni, hogy szórakoztattak bennünket az évek során. Azért játszom metált, mert szeretem a metált. Néhány ember szanaszéjjel aláz, mert nem azt játszuk, mint a kedvenc bandái, de ha meg azt játszanánk, akkor meg azért fikázna, mert másoljuk őket.
A zenekarral továbbra is jó a kapcsolatom, nincsenek sértődések, köszönet ismét a rajongóknak, a zenekarnak és mindenkinek, aki támogatott az úton.”
A Love Like Blood idén január elején bejelentette, hogy ebben az évtizedben is koncertezik egyet, a kijelölt esemény a kb. egy hete lezajlott Wave Gothik Treffen fesztivál volt. A goth/rock szcénán belül sok zenekarra nagy hatást gyakorló német csapat az „1999 óta első és egyetlen” koncertként hivatkozott a fellépésre. A buli jól sikerült, a rajongói visszajelzésekben mégis elég sok negatív hang ütötte fel a fejét, sokan ugyanis nem tudtak részt venni rajta. A Love Like Blood ezért úgy döntött, hogy lehúz még egy bőrt a dologról és elvállalták még egy, tényleg legutolsó fellépést a július végi belga Shadowplay fesztiválon, ahol olyan nevek társaságában játszanak, mint a Hocico, Suicide Commando, Fields of the Nephilim, stb., bár ez a része titeket gondolom már végképp nem érdekel. Acélszív!
Aki rendszeresen olvassa a Fémforgácsot, tudja, hogy időnként, kitérőként témázgatunk egyet a zeneipari válsággal és a lehetséges jövőképekkel kapcsolatban, vagyis a mai letöltögetős korszakban hogyan maradjon életben a zenész, meg hogy van-e még szükség kiadóra. Most is ez az apropó, Steve Jobs ugyanis, az Apple vezérigazgatója a WWDC-n (ez egy elsősorban fejlesztőknek szervezett éves konferencia) bejelentette, hogy egy új értékesítési modellt indít el az iTunes-szal. A dolog lényege, hogy egy éves potom összegért, 25 amerikai dollárért minden, a számítógépeden található, mindegy milyen forrásból származó zenét újra lehúzhatsz az iTunes-on keresztül, legálisan. Persze ahhoz, hogy ez működhessen, természetesen komoly jogi háttérmunkára volt szükség a trendi szoftveróriás és a legnagyobb kiadók között, hiszen a „legalizált” zenék aránya alapján fognak jutalékot kapni a kiadók az éves átalánydíjból. A szolgáltatás persze csak az Államokban lesz elérhető és a kis underground kiadókat kötve hiszem, hogy bevonják a rendszerbe, a nagy kiadók viszont végre pénzt látnak az illegális letöltésekből is. (Mintha rászorulnának, lásd Roadrunner cikk.)
További részletek az Appleblog-on.
Elkészült a The Fibonacci Project első EP-je, a Schönherz Zoltán Kollégium infós/villamosmérnök lakói a metal különböző alfajait keverve 6 dalban mutatkoznak be. A türelmetlenek számára rögtön itt egy link az ingyenes letöltéshez, a kíváncsibbak pedig a klikk után a rövid biográfiát olvashatják.
_ELVALASZTO_
A The Fibonacci Project zenekart 2009-ben két szobatárs, Luhály Ádám és Német Attila alapította a budapesti Schönherz kollégiumban. Mivel
nem bírták elviselni, hogy a felettük lévő szobában egy másik mérnök hallgató folyamatosan hangosan gitározott, inkább őt is bevették a
bandába. Így, Suri Benedekkel kiegészülve több dobost is kipróbáltak, mire Attila volt középiskolai osztálytársa, Sápi Márton is csatlakozott a zenekarhoz. A négyes elkezdte írni az első saját dalokat, ám énekes nélkül azok nem úgy szólaltak meg, ahogy azt elképzelték. Ezért került a képbe Tótok Péter 2010 őszén, vele lépett először a kollégium színpadára a csapat, akkor még DPS néven. A fellépést azonban a Schönherzbe kiérkező rendőrök szakították félbe, így az igazi bemutatkozásra 2011 márciusáig kellett várni, mikor is első dalukat I Will Never Forget címmel feltöltötték az internetre. A The Fibonacci Project azóta többször koncertezett a Schönherzben, többek között a Blind Myselffel, miközben folyamatosan rögzítették dalaikat a kolesz stúdiójában, és otthon. Ennek gyümölcseként jelent meg 2011. június 15-én az első EP-jük Equations címmel, saját gondozásban.
Különösen nagy értékű lopás és az üzleti nyilvántartások meghamisítása pontokban vádat emeltek Sharanda Houser ellen, aki a Roadrunner Records könyvelőjeként dolgozott hat éven keresztül. A vádirat szerint Houser hamis költségeket könyvelt le, a különbözetet pedig átutalta magának. A manhatteni bíróságon zajló ügyben a nőt 421 ezer amerikai dollár elsikkasztásával vádolják, ami közel 80 millió forintot tesz ki. Houser ártatlannak vallotta magát, jelenleg szabadlábon védekezik, miután a 25.000 dolláros óvadékot kipengették érte. Hogy az egész dologra hogy derült fény, nem tudni, hiszen a nőt hamarabb kirúgták, mielőtt a csalás kiderült volna.
És akkor közelítsük meg más oldalról a dolgot: milyen pénzügyi forgalommal kell rendelkeznie egy kiadónak ahhoz, hogy ne tűnjön fel átlagosan évi 13 millió forintnak megfelelő pénz eltűnése? Mekkora forgalmuk van, hogy hat éven keresztül senki nem figyelt fel a hiányzó „aprópénzre”?
