Két kultúrkör ütközik ezen a kiadványon. Az ausztrál Altars és a cseh Heaving Earth a Nihilistic Holocaust jóvoltából kazetta formátumban juthat el azokhoz, akik mentális amortizációra vágynak. Az Altars egy Adelaide közelében pusztító death csapat, kb. öt éve alakultak, trió felállásban dolgoznak. A másik oldalról pedig egy négyfős brigád szeletel itt izomból Prágából, az alakulásuk pedig […]
Tovább »
Az olasz Hortus Animae frontember Martyr Lucifer 2011-ben jelentette meg első szólólemezét, amin egy ütős dark, gótikus rockzene hallható. Július 29-én új EP trilógiát jelentet meg Martyr Lucifer’s Shards címmel, amin élete párja Leit is szerepel. Az első kiadás digipak formátumú lesz, majd az év vége felé vinilen is megjelenik. A felvételek a Domination Studiosnál folytak, olyan vendégekkel, min Simone Mularoni és Dario Ciccioni (empYrios), Antarktica (Darkend) és Adrian Erlandsson (At the Gates, Paradise Lost).
A huszonegyedik században már a fene tudná megmondani, hogy hol van a zenei elvetemültség határa, bár vannak azért olyan témák, amiket még mindig nagyon kevesen mernek bevállalni. Tehát ritkán találkozunk csecsemők leölésével, valamint a zsidó témát sem meri túl sok banda pedzegetni. Eszem ágában sincs biztatni senkit ezekre, és a szóban forgó anyagon sincs semmi […]
Tovább »
A Kolpot nem túl régóta ismerem, viszont a múltkori írásom óta beszereztem minden megjelent anyagukat. A zenét megíró és a hangszereket kezelő Knot érdekelt a Veérben és a Witchcraftban is, Jim Jones pedig a Veér énekese, de együtt nyomják pl. a Korpofaagiaban is, csak ott Jones Moth (moly) néven. Az előző lemezre 9,1-et adtam, aztán […]
Tovább »
Néha előfordul (illetve szinte mindig), hogy egy gyorsan lepontozott lemez pár hét múlva már mást ér ítélet szempontjából. Az akkori Hangpróba körben ennek az anyagnak odasütöttem a 10-est, és továbbra is kiváló nálam, csak közben kijött az új Altar of Plagues és a Massemord, amiket viszont azért valamelyest jobbnak éreztem hirtelenjében a finnek új lemezénél. […]
Tovább »
Sokszor merül fel az a kérdés, hogy mikor van egy zenekar a csúcson… Amikor a szakma által legjobbnak ítélt lemezt kiadják, vagy amikor a legnagyobb népszerűségnek örvendenek. Nos affelől kétség nincs, hogy ha a szakmai szempontokat vesszük alapul, akkor a Metallica a Master of Puppets után volt a csúcson. Ha a lemezeladást, és a giga-koncerteket, akkor […]
Tovább »
2003. Pireneusok, Franciaország. Megalakul a Depressive Winter. Ennyit tudok a bandáról mondani, mivel a honlapjuk nem elérhető (igen, a domainekért fizetni kell, ha lejár, ez történik), az arckönyv oldalukon meg semmi infó… Két tag, Profane énekes – mindenes és Naja Atra dobos… Mikor elindult a lemez, azt hittem, hogy indusztriál anyagot fogok hallani, aztán máshogy […]
Tovább »
A pogány black metal stílussal megbélyegzett ukrán Zgard 2010-ben állt össze, és ez már a harmadik lemezük. Az elsőt még a Darker Than Black Records adta ki, majd a másodiktól már a Solitude alkiadójánál vannak. Pont a határon mozog nálam az anyag azt tekintve, hogy a népi elemek dominálnának elferdítve, vagy hogy metalzene szól-e, folkkal feltuningolva. […]
Tovább »
A post rocknak / metalnak elég sok változata létezik, és ez már csak azért is fura, mivel egy alműfajt bontunk ezáltal alműfajokra. Az ötvenes – hatvanas években volt a jazz a blues és a rock and roll és ez alá nagyjából minden besorolható akkorról. Nyilván azért, mert a zene még más célt szolgált, mint ma. […]
Tovább »
A nagyon ismeretlen zenészek nagyon nagy problémái közül az egyik az, hogy egy zenemű hogyan öltsön fizikailag alakot. Vagy ne öltsön fizikailag alakot sehogy? Legyen digitális megjelenés? Ha kiadom a cuccot szerzőiben, az hogyan történjen? Milyen formátumban, illetve mekkora befektetéssel? Lesz-e megtérülés, esetleg annyi haszon, hogy a következő anyag is megszülethessen a bevételből? Ér-e valamit […]
Tovább »
