A Meddle volt a Pink Floyd azon lemeze, amivel tulajdonképpen befutott a csapat, majd rögtön az utána következő The Dark Side of the Moon emelte őket a szupersztári magasságokba. Igaz, hogy a slágerlistákon az előtte kiadott Atom Heart Mother fentebb csúszott, viszont mégis a Meddle lett az USA-ban kétszeres platinalemez, és világszerte abból talált gazdára 6 […]
Tovább »
Elég vakmerő vállalkozás egy lemezről úgy írni, hogy az adott zenekartól csak azt az egyet ismerjük. Persze játszhatnám most a szakértőt, meg az okostojást, de a szemfülesebb olvasók előtt lebuknék, így jobb ezt előre bocsátani. Ami viszont biztos: Az Incubus egy 1991-ben alakult kaliforniai alternatív rock zenekar, amit Brandon Charles Boyd énekes (néha gitáros, és kongás), Michael […]
Tovább »
A zenekarnak alkotói szempontból a második periódusát zárja ez a lemez. Tulajdonképpen ezt a korszakot nyitotta az őket szupersztárrá avató The Dark Side of The Moon, ami 45 millió gazdára talált az idők során, és így a második legnagyobb példányszámában eladott lemez a Földön. A Pink Floydot sem kerülte el az a jelenség, ami a […]
Tovább »
Az 1991 és 2001 között működő norvég Emperor mindössze négy lemezt jelentetett meg pályafutása során, amely négyből ez a második – 1997-es anyag. A zenekar korai éveire a nyers kultikus black metal volt jellemző némi szimfónikus hatással, majd ez a hatás az évek során egyre erősödve tulajdonképpen létrehozta a műfajt. A zenekar lelke két kiváló […]
Tovább »
Azon kevesek közé tartozom, akik jobban szeretik a Derrick-korszakot, ha a Sepulturáról van szó, mint a klasszikus felállást. Többek között azért, mert Derrick Green sokdimenziós, míg Max Cavalera egyetlen egyféle hangszínre képes, és ezt még az előző éra rajongói is el szokták ismerni. Igazából tökre meg tudom érteni a másik tábort is sőt, tudom én […]
Tovább »
A Death tulajdonképpen a New York-i szülestésű gitárzseni, Charles Michael Schuldiner agyából kipattanó zenei ötletek akusztikai megnyilvánulása volt, állandóan változó felállással. Ha sztárparádét szeretnénk, akkor talán a ’93-as Individual Thought Patterns lemez lehetne a cél, ha meg valami furcsát akarunk hallgatni, akkor ott van a két évvel azelőtti Human, ahol a Cynic két agya Paul Masvidal gitáros […]
Tovább »
Az Uriah Heep nevű rock intézmény először a hetvenes évek brit nagyjai között kapta meg méltó elismerést, majd másod-, és sokadvirágzást is fel tudott villantani fennállása eddigi negyvenkét évében. Az, hogy azóta is működik a zenekar, Mick Box kitartásának és türelmének köszönhető, hiszen a rocktörténelem egyik legtöbb tagcserével működő zenekaráról van szó. Lemezeladások szempontjából rendre […]
Tovább »
A Korn egy tipikus megosztó banda. Oldszkúl arcok általában nem szeretik, a modernebb felfogásúak azonban igen. Meg még azok szoktak rákattanni néha, akik a true vonalat kamálják, de nyitottak a reformációkra. Ha valaki úgy érzi, hogy most hülyeséget írtam, elfogadom a kritikát… mégis itthagyom ezt a mondatot, mert bár logikátlan, ez az észrevételem… Továbbá dobosok, […]
Tovább »
A Mayhem nem egy viccbrigád. Biográfiájukba bevésődött pár olyan esemény, ami határozottan hitelessé teszi a bandát, sokan viszont a sikerüket csak ezen események utóhatásának tudják be. Természetesen az így vélekedőkről nekem is van egy véleményem. Az alapítótag Necrobutcher (Jørn Stubberud) egyszer azt nyilatkozta, hogy a tragédiák kapcsán szerzett hírnév elenyésző volt ahhoz képest, hogy mennyi erőt […]
Tovább »
Tomas Börje „Quorthon” Forsberg 1966 február 17-én született a svédországi Hägerstenben. 17 éves korában 1983-ban alapította meg zenekarát a Bathory-t (eleinte Nosferatu, Natas, Mephisto, Elizabeth Bathory és Countess Bathory néven működött). Az első lemezek nagyon egyszerű körülmények között készültek, és nagyon nyers hangzás jellemezte őket (ez később sem változott sokat). Bathory koncert nagyon kevés volt. […]
Tovább »
