Én nem csinálok titkot belőle: meglesem az egy-egy lemezre adott reakciókat a külföldi oldalakon, nézegetem az underground listákat és a bandcamp megjegyzéseket is, amikor kiszemelek magamnak valami finomságot. Ugyanakkor a sok negatív visszajelzés is ki tudja váltani az érdeklődésemet, így nem tántorítanak el, maximum teljessé teszik, árnyalják a képet az aktuális zenekarról. Itt van példának […]
Tovább »
EP sorozatunkban ismét öt remek csapat agyagát hoztuk el nektek. A paletta most is széles és művészien egyedi. Lesz itt erőtől duzzadó progresszív thrash a Bay Area-i korszak érájából, egyedi textúrájú dallamos post-black és noir jazz, sörrel és a sátán vizeletével meglocsolt klasszikus NWOBHM és még klasszikusabb bánat doom/death. Fogjátok, a tiétek! A nálunk kevésbé […]
Tovább »
Igazából el sem tudok képzelni jobb társat az őszhöz, mint egy kellemes atmoszferikus doom, vagy dallomos death metal-t. Ezek a muzsikák tökéletesen leképzik az évszak harmóniáit. Az elmúlás kellemes, nyugtató érzete, önmagunkkal történő számadás, a belső és környezetünk rendbe tétele. Ezek mind szorosan kapcsolódnak az év ezen romantikus időszakához. Ezért remekül időzített a Solitude Production […]
Tovább »
Csúnya, rossz boymester nem szereti a heavy metalt…nem is, ha az dög unalmas és nem csak a zenészek, de a produkciójuk is rettentően öregesnek hat. Az én elvarázsolt fejemben akkor indul be a kapcsolat, ha hallom, ahogy csörögnek a láncok és valaki egy izmos gázfröccsöt nyom a Harleynak. Szerencsére mindig akadnak kivételek és meglepetések, amelyek […]
Tovább »
A Morbific egyike azon bandáknak, akik szeretnek tisztelegni a múlt előtt. Valamit tovább vinni abból a hagyományból, amit bő 30 évvel ezelőtt az ősök elkezdtek. A finn death metal régi sulis változata mind a mai napig a személyes kedvencem. Ha kell brutális, mint az első Convulse album, ha kell átjárja a doom, mint a Rippikoulu […]
Tovább »
Mindig is törekedtem arra, hogy minél több magyar zenét is hallgassak, ismerjek meg, mert igazi gyöngyszemekre akadhat rá a hallgató, főleg a ’80-as, ’90-es évek magyar hard rock, heavy metal bandáit megismerve. Ezért is szoktam azt mondogatni, de kár, hogy én nem akkoriban jártam a 20-as éveimben és láthattam ezen bandákat az eredeti felállásokkal koncerten. […]
Tovább »
A hazai underground körökben jól ismert black/thrash metalos Diecold a tavalyi év során megrendezésre került BFBMK Hellfest-en tért vissza, majd (ha jól emlékszem) novemberben jött tőlük egy új dal, amivel közel 16 évnyi hosszú csendet törtek meg. Úgy két hónapra rá jött egy újabb nóta (Sápadt Özvegy 1614) és vele együtt a hír, hogy az […]
Tovább »
Úgy néz ki, hogy amíg a Paradise Lost front embere Nick Holmes a vérszomj iránti vágyát a svéd Bloodbath nevű death metal zenekarban csillapítja, addig a banda emblematikus gitárosa Gregor Mackintosh, inkább a dohos kripták és a napfénytől gondosan elzárt témák iránti szenvedélyét kívánja kibontakoztatni a mellékprojektjeiben. A Greg és Chris Casket úgy gondolták, hogy […]
Tovább »
A magyar death metal egyik új üdvöskéjéről lesz szó ebben a recenzióban, és el se tudom mondani mekkora örömmel tölt el, hogy ezeket a sorokat leírhatom. Nagyon lassan, de biztosan helyet követelnek maguknak az itteni bandák az undergroundban, mégpedig a magasabb páholyokban. Tavaly a Rothadás debütáló albuma elvitte nálam a pálmát a hazai színtérről. Szerencsére […]
Tovább »
Ahogy rövidülnek a napok és a sötétség kezdi visszavenni a helyét, úgy kúsznak vissza a látókörömbe a sírgödrök aljából előkúszó muzsikák is. Ekkorra a fekete tónusok iránti szomj már annyira hajtja az embert, hogy akár körömmel is kikaparna egy sírhantot, hátha az alján lapul valami igazán testhezálló produkciót. Szerencsére a kiadók is tudják ezt, és […]
Tovább »
