Mint egy finom nedűjű könnyed bor. Ilyen lesz EP sorozatunk mostani része. Csak szívod magadba a testes funeral doom, és a klasszikus death metal bódító cseppjeit, amik az agyad és gyomrod nyomását fokozva a közízlés salakját terítik az utca kövére, ami után bódultan agonizálsz egy pszichedelikus shoegaze vonalú hangulatteremtő sludge/doom hajnalon. A kanadai death/doom metalos […]
Tovább »
A Fémforgács olvasói már több alkalommal találkozhattak interjú tárgyát képező csapattal. A felület rendre hírt adott a különleges atomszférájú zenét játszó csapat megmozdulásairól. A számomra ősi hangulatú black metal muzsikát egy, a témában mérvadó személlyel boncolgathatjuk, aki annak ellenére volt türelmes velem, legalább két sablonos kérdésem ellenére és azért mert az én minduntalan felbukkanó Bathory […]
Tovább »
Az előző rész tartalmából: a Trolldom bemutatkozó lemeze(i) nagy nehezen, majd 15 évvel megírásuk után látták csak meg az undorító napvilágot. Az első 2016-os demo az Av gudablod röd… már adhatott egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár ránk a jövőben. Sötétség és fagy lepte be a bolygót, a végtelen világűr magánya költözött a lelkekbe, […]
Tovább »
Egyedül bolyongunk egy sötét erdő közepén, fényszennyezésnek nyoma sincs, egyetlen támpontunk a csillagos égbolt. Valahányszor feltekintünk feleszmélhetünk arra, hogy mennyire molekulányik vagyunk az univerzumban. A bolygó ahol élünk egy alig látható porszem egy félreeső csillagrendszer félreeső pontján. Ha tényleg belegondol egy kicsit az egyszerű ember, hogy mennyire nem számít, átértékelheti fontossági sorrendjét. Minden probléma amivel […]
Tovább »
Személy szerint nem hiszek abban, hogy az ember életében előforduló véletlenek csupán az események rendszer nélküli láncolata és nem egy nagyobb rendező elv részei. A Dead Can Dance zenekarral történő megismerkedésem is egy ilyen „véletlen” eseménynek köszönhető. Ifjú korom felhőtlen napjait a vérben fürdő muzsikák hódolatával töltöttem. Mígnem egy alkalommal hozzám keveredett egy, az akkor […]
Tovább »
Nem mindennapi sikertörténet, ami a Rammstein sajátja. Szerintem nincs és nem is volt olyan ember a világon, aki ezt a storyt megjósolta volna. A zenekar ledolgozhatatlannak tűnő hátrányból indult, melyek közül talán a Kelet-Német származás és a német nyelv használata volt a legfajsúlyosabb. Ennek ellenére úgy gondolom, ha nincsenek ezek a „hátráltató” tényezők, talán sosem […]
Tovább »
A 2013-ban alakult Organ Trail tagjai rajonganak a horror filmekért és minden egyéb olyan dologért ami ezekhez kapcsolódik. Eleve már a nevük árulkodó lehet, ugyanis egy régi zombis játék után nevezték el magukat. Mindezek tetejében őrülten pusztító deathgrind-ot játszanak. Aki csak egy picikét jártas ebben a világban annak csakis egy banda juthat eszébe ha ezeket […]
Tovább »
Akármennyire is próbálkozok, töröm a fejem de nem tudok a német black metal-nak arcot adni. A germánokra jellemző szikár, nyers, erőszakos riffek hol jelentkeznek, hol nem, ez egy olyan entitás amelyik folyton változtatja az alakját és kiszámíthatatlan. Majdhogynem mindegyik országnak megvan a saját stílusa amit egy idő után felismer a bejáratott fülű feketeségre szomjazó hallgató. […]
Tovább »
A svéd nemzetiségű Opera Diabolicust két (egykori) Snowy Shaw-zenész, David Grimoire gitáros, billentyűs és Adrian de Crow bőgős hívta életre még 2006-ban, mint egyfajta mellékprojektet. 2012-ben kiadták első nagylemezüket †1614 címmel, olyan neves vendégekkel, mint Mats Levén (Denner’s Inferno, Aeonsgate, Krux, Ludor, Vandenberg, ex-Candlemass, ex-At Vance, ex-Adagio, ex-Malmsteen, ex-Sabbtail, stb.), Niklas Isfeldt (Dream Evil, Pure […]
Tovább »
Mi jut eszetekbe először, ha meghalljátok/meglátjátok az Everflow szót? Ha proggerek vagytok, akkor gyanítom, hogy a Psychotic Waltz mesteri második nagylemeze, az Into the Everflow. Ha otthonosan mozogtok a hazai rock/metal underground muzsikák világában, akkor pedig valószínűleg a szegedi Everflow. A csapat 1994-ben alakult és mondhatni tipikus magyar „sikersztori” az övék. Számos, kritikusok által is […]
Tovább »
