A lengyel Divine Weep ugyan még 1995-ben alakult, de nem hibáztathatjuk magunkat, ha semmit sem mond a csapat neve, ugyanis lemezek terén 2017-ig nem voltak túl aktívak. Olyannyira nem, hogy bemutatkozó korongjuk csak abban az évben jelent meg. A csapat elvileg folyamatosan létezett, az első demo 1997-es kiadása után azonban a következő életjelet csak 2010-ben […]
Tovább »
Az utóbbi másfél hónapban 5 zenekar lemezei forognak a CD-lejátszónkban. Már-már zavaróan sok óriási kis korongot hallgathatok ezekben a napokban. Mintha színes táblaképeket nézegetnék egy soktermes múzeumban naphosszat, és közben jó zene szól. A nap végére forró lejátszóban versenyt forog az új Blue Öyster Cult és a Stardust – csak a két AOR/prog.rock/arena rock/dallamos HM/HR […]
Tovább »
Az utóbbi napokban-hetekben sokan és sokféleképpen megemlékeztek Eddie Van Halenről (1955-2020) az írott és elektronikus sajtóban egyaránt. Számos különleges pillanatról olvashattunk, akár a gitáros életútjáról, akár a zenekar kiemelkedő lemezeiről. Eddie Van Halen minden rockgitárosra hatással volt, akár tudja, akár nem, akár bevallja, akár nem – és ezáltal minden mai rockzene hallgatóra is. Az általa […]
Tovább »
A lengyel Maggoth stílusát a mindentudó metal enciklopédia thrash/groove metalként kategorizálja. Ezt a skatulyát a magam részéről még egy stoner jelzővel egészíteném ki és a thrash metalt legfeljebb csak a groove és a stoner kifejezések után emlegetném velük kapcsolatban. Már a CD korong kenderleveles nyomata is egyértelművé teszi, hogy a srácok baráti viszonyt ápolnak a […]
Tovább »
A frissen megjelent old school death metalos kiadványokból összerakott témahetem után úgy gondoltam, kifüstöltem az agyamnak azt a részét, ami erre az évre ennek a vonalnak megadatott, mégsem tudtam nemet mondani a Carnosus zenekar Dogma Of The Deceased című debütálására, pusztán azért, mert elsőre megtetszett a borítójuk. Bizony, ennyit számít promók esetében a külsőség. Nem […]
Tovább »
Aki valamilyen szinten figyelemmel kíséri a jelenlegi magyar black metal színteret, feltehetően tud a WitcheR létezéséről, bár a duó számomra mindig is kívül állt mindenféle színtéren. Manapság azonban még inkább függetlenek a különböző csoportosulásoktól, közösségektől, ugyanis a tavalyi A gyertyák csonkig égnek című lemezt már saját maguk gondozták. A felvételeket is a házi stúdiójukban bonyolítják […]
Tovább »
Az meg van, hogy a Szentjánosbogár volt az első állat, akit a Pápa szenté avatott. Van jelentősége? Nem igazán… Annál inkább annak, hogy itt van EP válogatásunk 51. része, amiben ismét válogatott csemegéket hoztunk el nektek. (Igaz némelyik már ki-kilóg az EP kategóriából, de…) A hosszú melós hét után egy kis felfrissülésként belevetjük magunkat a […]
Tovább »
Az AC/DC életem egyik olyan meghatározó zenekara, amely megszerettette velem és amellyel elkezdtem megismerni és hallgatni a hard rock és metal zenét. Első találkozásom a bandával a ’90-es évek második felében volt valamikor, amikor általános iskolás koromban bátyám által kazettán meghallottam a The Razors Edge (amit mind a mai napig rengetegen aposztróffal írnak, helytelenül) lemezt […]
Tovább »
A legtöbbünk számára valószínűleg csak a NatGeo-ról ismert orosz távolkeletről, Novoszibirszkből származó Astarium 2005-ben alakult. Azóta sok-sok kiselemezzel és 3 (más hírek szerint a hetedik) sorlemez kiadásával aktív az egyszemélyes társaság. A Satanath Records-nál kiadott, vagy újrakiadott lemez borítója sokat ígért. A számomra már régen sablonossá vált olvashatatlan logók és a vérrel festett jelenetek helyett […]
Tovább »
A télre való hangolódásban rendszerint sokat segít a Satanath kiadó szeretetcsomagja, ami hol fizikai, hol digitális formában kényeztet minket jobbnál jobb, máskor középszerűbbnél középszerűbb kiadványaival. Nincs ez másképp ebben az évben sem és rengeteg földalatti black/death/doom lemezt tárazhattunk be. Ilyen például a Stromptha második albuma, amit bevallom őszintén, első blikkre csupán származási helye miatt stoppoltam […]
Tovább »
