Cikkek

Inverted Mind – Three Faces of Madness (A Drama in Three Acts) (2020)

Az idei évet tökéletesen érzékelteti az Inverted Mind borítóképen lévő három maszk, mögöttük a végtelen fekete ürességgel. Ahogy a rajz, úgy maga a zene sem fest pozitív képet. A krakkói trió abban a sludge/stoner műfajban mozog, ami bő fél évtizede nemcsak külföldön, hanem nálunk is meglehetősen túljátszott volt. A stílus hívei ma sem panaszkodhatnak a […]

Tovább »

Bowelfuck – Decades (2020)

Sokszor felmerül a kérdés, van-e létjogosultsága egy olyan zenekarnak, ami szinte 100%-ban egy másikat követ. Ez mondjuk egy Dissection-nél sokszor előkerül. Szerintem egyébként van, főleg egy olyan zenekarnál mint az említett Dissection, amitől már nehezen várhatunk új lemezt. Egyébként valljuk be, nem sok banda maradna a színtéren, ha mind eltűnne ami komolyabban merít máshonnan. Így […]

Tovább »

Hallig – A Distant Reflections Of The Void (2018)

Gyakran elkap az inger, hogy minden jó lemezről írhassak, hírt adhassak, de mindig be kell látnom, hogy ebben a dömpingben, amit az utóbbi évek, évtizedek produkáltak, szinte lehetetlen követni minden egyes kiadást. Erre kitűnő bizonyítékot szolgáltatott számomra a Talheim Records nemrég küldött gyönyörű lemezcsomagja, amiben igazán jó anyagok sorakoznak annak ellenére, hogy még nem hallottam […]

Tovább »

Fates Warning – Long Day Good Night (2020)

Az év elején az egyik kedvenc prog. metal zenekarom, a Psychotic Waltz egy remekbe szabott visszatérő lemezzel jelentkezett, az év vége felé egy másik favoritom, a Fates Warning is kiadta soron következő albumát. Tehát számomra szépen keretbe lett foglalva ez a sok szempontból katasztrofális 2020-as esztendő. A FW muzsikájára a 2000-ben megjelent Disconnected koronggal figyeltem […]

Tovább »

Mama’s Boys – Power and Passion (1985)

Mama's Boys - Power & Passion

Egy elfeledett zenekar elfeledett lemezét ajánlom az olvasó-hallgató figyelmébe. Általuk a NWOBHM sokszínűségébe nyerhetünk újabb betekintést. Nem emelték fel őket a kegyetlenül fakuló emlékezetből az újító zenekarok meghivatkozásai, mint tette azt például a Metallica a Diamond Head-del. Az észak-ír Mama’s Boys az 1980-es évek első felében volt aktív és adott ki több LP-t, köztük sorban […]

Tovább »

Kalapács – Húsz év nagyon hosszú idő egy zenekar életében – átfogó interjú Weisz László gitárossal

Hogyan ünnepelhet egy zenekar, ha éppen 2020-ban húsz éves?! Leginkább sehogy… Nos, az idén jubiláló Kalapács zenekar ebben az elátkozott évben az évfordulóból kihozta a maximumot, amit ki lehetett préselni belőle. Készült ugyanis egy új album, illetve egy olyan tiszteletadás is történt irányukba, amire itthon még nem volt példa. A Világvégre albumról, a jubileumról, a […]

Tovább »

Edda – Szaga van! (1989)

1989-ben már Magyarországon is erősen érezhetővé vált a kommunizmus vége. Küszöbön állt a a rendszerváltás és ekkorra már az MDF képében megjelent az első ellenzéki párt. Az akkori pártvezér Kádár János halálával (1989. július 6.) a Kádár-rendszer is véget ért. Az MSZMP október eleji XIV. kongresszusán egy új „utód” párt, az MSZP  létrehozásáról döntöttek, és abban az évben, […]

Tovább »

Tristwood – Blackcrowned Majesty (2020)

Ötödjére engedték ki a karámból az osztrák fenevadat, a Tristwoodot. Ennek a szép számnak a tiszteletére a banda olyan pusztítást végez a még agysejtnyi szinten is, amire korábban talán mág náluk sem volt. példa. Aki esetleg nem ismerné őket, annak gyorsan leírom, mire számíthat: indusztriális death/black metal keverékre, amiben bőséggel találunk kísérletezős elemeket is. Brutális, […]

Tovább »

Divine Weep – The Omega Man (2020)

A lengyel Divine Weep ugyan még 1995-ben alakult, de nem hibáztathatjuk magunkat, ha semmit sem mond a csapat neve, ugyanis lemezek terén 2017-ig nem voltak túl aktívak. Olyannyira nem, hogy bemutatkozó korongjuk csak abban az évben jelent meg. A csapat elvileg folyamatosan létezett, az első demo 1997-es kiadása után azonban a következő életjelet csak 2010-ben […]

Tovább »