Doogie White eredeti zenekarának eddigi lemezeiről bahon ex-kolléga írt ismertetőt, aki igen pozitív véleménnyel volt azokról a korongokról. Mivel én is kedvelem az ízes, Hammond-orgonával felturbózott, blues-os alapokat sem nélkülöző, kortalan hard rock muzsikát, elvállaltam a csapat tegnap megjelent friss opuszának kritizálását. A korábbi La Paz albumokat nem ismerem behatóan, így nem tudom megítélni, […]
Tovább »
Sajnos most már évek óta általánossá vált a tendencia, a szívemnek oly kedves tradícionális, epikus doom metal szép lassan eltűnik. Míg egyes országokban egy kő elhajításánál 50% rá az esély, hogy egy black, death metal zenekarban játszó zenészt vág kupán, addig ebben a műfajban világszerte 20-30 működő zenekar van, nagy részük már igazi […]
Tovább »
Valamikor 2009 környékén kígyózott be és kezdett visszhangzani az osztrák földalatti klubok folyosóira a Deathtale zenekar neve, de ki emlékszik már erre, vagy akár a bemutatkozó Apocalyptic Deadline című 2012-es lemezre, amit ezek az arcok toltak német ajkú szomszédaink orra alá thrash metal címkével felbélyegezve. A csapat azóta nagyot pihent, ki is pihente […]
Tovább »
– Először is, hadd kérjelek meg arra, hogy mutasd be magad (kedvenc bandák, műfajok, ismerkedésed a metallal…stb.) – Mindenekelőtt nagyon köszönöm, amiért időt szánsz erre az interjúra. A nevem Kunal Choksi, Indiában élek, Mumbaiban, ahol lelkes metal fanatikusként indult a pályafutásom, sokakhoz hasonlóan. Aztán elkezdtem írni róla, ahogyan te is, először cikkíróként, aztán szerkesztőként, végül […]
Tovább »
Öt hosszú év után 2016 április 1-én végre megjelent a Moonsorrow a hetedik nagylemeze a Jumalten Aika, azaz az Istenek kora c. öt számos kiadvány. A legutóbbi 2011-es Varjoina Kuljemme Kuolleiden Maassa után a zenekar részben visszatért gyökereihez, több a folk elem, a tiszta ének, valamint ugyanúgy jelen van a Verisäkeet album óta képviselt atmoszféra – amit én […]
Tovább »
Jelenia Góra egy szép kis hegyvidékekkel körbefont lengyel városka közel Csehországhoz és Németországhoz is, a földrajzóra szerű kezdés pedig nem véletlen: még nem hallottam róla, legfőképp ide valósi zenekarról. Most azonban összehozott a sors a város többszöri nekifutásra indult, most látszólagosan célba ért zenekarával, a Warbellel, akiknek bemutatkozó, Havoc című lemeze landolt nálam. […]
Tovább »
A Welcome to My World a detroiti Star Dancer bemutatkozó albuma. Amikor megnéztem a címadó nótára készült klipet, olyanokat gondoltam, mint: az énekes fószer kinézetre, mozgáskultúra tekintetében tiszta Iggy Pop (bár kevésbé randa), a zene kellemesen The Cult-os, a bikinis leányzó meg elég dögös… Az indián fejdísz is szimpatikus volt számomra, és a kísérőlevélből […]
Tovább »
Harmadik alkalommal került lebonyolításra a No Regret Fest, amely a hardcore jegyében fogant. Összesen hét zenekarral készült a No Regret szervezőbrigádja ezen csomagba, várható volt tehát, hogy már jó korán kezdetét veszi a mulatság. Mivel volt némi csúszás a maratoni hardcore buli kezdését illetően, így a nyitó For Goodról maradtam le csupán, a Contra műsorára […]
Tovább »
A Tears From Venere lemeze után itt egy újabb 32 perces mű. És ezzel el is árultam a fekete bőrű „gitárvirtuóz” René Benton bemutatkozó opuszának legnagyobb erényét, ami a rövidség. Már az album alcíme (Short Storeez) is sejteti, hogy nem negyedórás kompozíciók kaptak helyet rajta, és valóban, átlagosan két és fél perces játékidővel bírnak […]
Tovább »
„Angry sweaty Rock ’n’ Roll since 2011.” Hirdeti magáról az olasz Tears From Venere. Némi düh valóban fellelhető zenéjükben, meg gondolom koncert közben izzadni is szoktak… De sajna a Temporary Lives némelyik dala elég izzadtságszagú. Pedig az általuk játszott stílusnak pontosan a lazaság lenne a lényege. Ami nyomokban jelen is van, mert például a […]
Tovább »
