
Seasons címmel szeptember 5-én adta ki új EP-jét a budapesti hardcore/punk TOUCH. A mini-lemezre négy dal került fel, amelyek különböző érzést, hangulatot, időszakot írnak le. Ezért is lett Seasons a címe.
A dalokat zenekar tagjai így foglalták össze:
The Essence of Life
Laci: Az életem tele van új élményekkel, pozitív értelemben felfordult minden körülöttem, emiatt még véletlenül se tudtam dühös számot írni. A szöveg minden sora szerintem magáért beszél, remélem sokan bele tudják helyezni magukat abba az élethelyzetbe, amikor minden a helyére kerül.
Light Goes Out
Balázs: Ezt a szöveget azután írtam, hogy elhunyt egy jó barátom, Robika. Szinte minden héten együtt lógtunk, és sajnos elég fiatalon történt vele, ami történt, így nehéz feldolgozni az egészet. A szám egyik érdekessége, hogy valamilyen szinten Robi is közreműködik benne. Régen sokat beszélgettünk arról, hogy ha egyszer koncertezünk, akkor a koncerten szeretné az egyik részt ő is előadni, ami sajnos sosem jött össze. Viszont pár nappal a halála előtt felment egy barátomhoz, Lau-hoz, és ott random felvették, ahogy Robika ordibál a mikrofonba. Gondoltam, elkérem ezt a felvételt, és felhasználom a számban, amit amúgy is róla írtam. Ha már élőben nem, legalább így összejött az a „featelés”, amiről anno beszéltem vele.
Facing the Unknown
Laci: Ha az életedben épp minden rendben van, kiegyensúlyozott vagy, akkor is folyamatosan küzdened kell az ismeretlennel minden fronton. Minél idősebb az ember, ezek annál nehezebb szituációk. Ez is az élet része, erről a bizonytalanságról szól a harmadik szám.
Rejoice
Lóri: Amikor megírtam a Rejoice szövegét, bennem az a feszültség dolgozott, amit mindannyian érzünk a hétköznapokban: a teljesítménykényszer, a megfelelés vágyása és a tökéletesség hajszolása. Úgy éreztem, hogy ezek a nyomások egyszerre bénítóak és felemelőek is lehetnek – attól függ, hogyan viszonyulunk hozzájuk. A „pressure” nálam nemcsak teher, hanem energiaforrás is: valami, ami belül felgyülemlik, és ha jól használjuk, képes felemelni minket („sky”). A „tánc” motívum azért került bele, mert számomra a tánc a szabadság, a pillanat megélése, az, amikor nem gondolkodunk, csak létezünk. Azt akartam kifejezni, hogy minden egyes napban van lehetőségünk alkotni, örülni és szabadon mozogni – még akkor is, ha közben nyomás alatt vagyunk. A „Leave what’s lost behind” üzenete pedig az elengedésről szól: arról, hogy ne cipeljük magunkkal a múlt hibáit, kudarcait, mert azok csak visszahúznak. Összességében a szöveg arról szól, hogy hogyan lehet a bennünk lévő feszültséget átfordítani kreativitássá, szeretetté és életörömmé. Nem arról, hogy megszabadulunk a nyomástól, hanem arról, hogy megtanulunk együtt élni vele, és táncolni benne. Mint a hullámokon szörfözni, nem fuldokolva kapálózni a vizben.



















