Sajnos megcsúsztam ezzel az írással, karácsony előtt lett volna az igazi, mert bátran ajánlhattam volna a fa alá Steve Foglia második szóló lemezét, ami a Steve In Wonderland címre hallgat. Gondolj csak bele! Ha van olyan ismerősöd, aki szereti a rockzenét, főként a hard rockot és klasszikus vonalat, mindemellett rettentően utálod és megveted […]
Tovább »
Bármilyen új jelzővel, stíluskavalkáddal próbálkoznak napjaink zenekarai, olyan változatosságot, innovációt, mint amilyet a fémzene a 70-es években produkált ma már csak nagy ritkán hallunk, nem véletlenül térek vissza ennek az időszaknak az előadóihoz egy-egy modern zúzda megfülelése után. Igazi stílusteremtő legendák éltek egymás mellett, amiknek hatásai a mai napig tagadhatatlanok a zenekarok számára. […]
Tovább »
Jó nagy divat lett mostanában feloszlani, majd pár hónap múlva újraalakulni. Kicsit komolytalan hozzáállás ez, de már kezdem megszokni. A Septic Mind két tagja sem tudja eldönteni, hogy akkor most becsapják azt az ajtót, vagy nem. Én mindenesetre örülök neki, hogy a folytatás mellett döntöttek. Előző anyagjukat is nekem volt szerencsém kikapni, így mohón vártam, […]
Tovább »
Mindig élvezettel vadászom az avantgarde jelzőkkel megbüntetett lemezeket, legyenek azok black, vagy death, vagy post-punk közegből érkezők. Természetesen nagyon sok élvezhetetlen szemétre rásütik az emberek ezt a jelzőt. Nem értesz belőle semmit? – Akkor az avantgarde. Zavaros, összecseszett és önzően intuitív zenei ömlengés? – Akkor az avantgarde. Nagyon sok esetben valóban az az igazság, hogy […]
Tovább »
Egyre több zenekar bukkan fel a taljánoknál a 80-as években oly divatos glam/sleaze/hajmetal stílusban. Nem tudni, mit akarnak ezzel, hiszen a svédek már évtizedekkel beelőzték olasz barátainkat ezzel a retro-sleaze hullámmal, egyébként meg Csizmaország lakói véleményem szerint korántsem alkotnak olyan maradandót ebben az irányzatban, mint az északiak (tisztelet a minimális kivételnek!). A Bastardogs is egy […]
Tovább »
Az „Istentelen” ruszki stoner/doom alakulat 2008-ban alakult. Két demo és egy EP után 2011-ben gördült ki műhelyükből debütáló nagylemezük, Lambs to the Slaughter címmel. Amit ez év novemberében követett a kettes korong, a címéhez hűen szörnyű borítóba csomagolt Circus of Freaks. E valóban ocsmány külcsín alapján biztos sokan azt hitték, hogy a tartalom sem lesz […]
Tovább »
Az instrumentális lemezek nagy előnye, hogy nem kell dalszövegeket passzítani a bookletbe! 😀 Persze ez a vokális muzsikáknál sem alapkövetelmény… Az EndName egy orosz trió, egyenesen Moszkvából. A Demetra pedig a harmadik nagylemezük. Stílusukat tekintve progresszív sludge/doom metal címkét kaptak a Metal Archives oldalon, míg saját facebook profiljukon az érdekesebbnek tűnő sleep-core van feltüntetve műfajként. […]
Tovább »
Az Atomic Stuff és egyéb divíziói csak nem adják fel! Folyamatosan küldözgetnek nekünk promo lemezeket, melyek nagy része 1-1 olasz banda aktuális kiadványa és többnyire sajnos elég lapos/átlagos albumokról van szó. Persze akad köztük néha pofásabb korong is, de ez a ritkább. Mindenesetre a digó istállók kitartása példa értékű mind promotálás, mind a „misszió” szempontjából, […]
Tovább »
Van egy zenekar, ami eddigi életem gyakorlatilag minden fázisában képes volt elvarázsolni. Valami megfoghatatlan erejű misztikum rejtőzik minden egyes hangban amit megírtak. Az elsők egyike volt ez a zenekar, akiket anyám kocsijában hallgattam valami agyonmásolt fekete magnókazettán, vagy otthon a kis műanyag csehszlovák lemezlejátszón, bakeliten. Nem tudtam mi az, még nagyon olvasni sem tudtam. Természetesen […]
Tovább »
Valahogy, a minap eszembe jutott a Nevergreen. Vagyis, nem csak úgy, hanem a régi lakásunkba felrohantam 1-2 dologért, és ahogy pakolásztam, a kezembe akadt a Hammer által lapmellékletként kiadott Vendetta című lemeze. Gondoltam, hát, egye fene, meghallgatom. Aztán úgy alakult, hogy nem a Vendettát füleltem meg otthon, hanem elővettem a banda debütlemezét, a Game Overt, […]
Tovább »
