Íme a harmadik Dooweet-es EP, a One Last Shot First Gear-je. A szintén francia ötösfogat a Lynyrd Skynyrd féle southern rockot keveri a Motörhead agresszivitásával és ezt az egyveleget Guns N’ Roses ízű gitárszólókkal bolondítja. Legalábbis a promoszöveg ezt állítja… Meg azt, hogy vannak, akik ezt a keveréket dust metalként aposztrofálják. Biztos a srácoknak is […]
Tovább »
Az érdekes nevű BigBangBayBees 2005-ben alakult és azóta három EP-t készítettek. Legutóbbi, Little Nothing címre keresztelt középlemezük tavaly év elején látott napvilágot. Öt dalt tartalmaz, 25 és fél percben. A Dooweet Promotion által küldött kísérőlevél szerint stílusilag a rock, a heavy rock és a power pop keverékét játsszák a srácok. Magyarán: dallamos, mondhatni rádióbarát rockzenében […]
Tovább »
Örülök annak, hogy viszonylag rendszeresen „bekopogtat” hozzánk egy-egy kiadó, promóciós iroda, zenekar, akik eddig még nem voltak velünk kapcsolatban! Ez vélhetőleg azt jelzi, hogy jó úton járunk, valamilyen módon a hírünk eljut ide-oda. Persze biztos vannak, akik véletlenül találnak ránk, de szerintem a többség valakinek a hatására, tanácsára keresi meg a Fémforgács szerkesztőségét. Nemrégiben így […]
Tovább »
A kilencvenes évek közepén léptem bele először a death metal mocsarába, ami legalább tíz dimenzióval toldotta meg az akkori zenei világomat. Az általam valaha hallott death metal hordák közül az Obituary nevét az elsők között kell megemlítenem, amely a floridai szintér többi zenekarával együtt gyökerestül megváltoztatta az életemet. Elképesztően új érzés volt ezeket a brutális […]
Tovább »A halálosan agyontárgyalt, kitekert, és örök szakértőségi rohamokat okozó „mi a black metal” témát ténylegesen mellőzve igyekszem megírni ezt a kis kritikát egy lassan már három éve megjelent lemezről. Viszont lesznek megint fricskáim, kritikáim a zenehallgatóság, sőt a szakma felé is, úgyhogy, akit ezek a dolgok idegesítenek, inkább most hagya abba az olvasást… Szóltam! Tehát […]
Tovább »
Upsz! A Kaipa neve egyetlen hír erejéig szerepelt eddig a Fémforgács hasábjain. Pedig az 1973-ban, a svéd Uppsala városában alakult csapat 1975 és 1982 között öt nagylemezt jelentetett meg, amik eredményeképp őket tartják a korszak legismertebb skandináv prog. rock alakulatának. Hans Lundin, billentyűs/vokalista hívta életre anno a társaságot, de az eredeti gitárosuk neve talán ismerősebben […]
Tovább »
Nem szerencsés, amikor az ember már úgy kezd egy lemez hallgatásához, hogy mély levegő, kezdjünk bele, de a Diamante Ad Vitam Reditus című opusza minden okot megadott az aggodalomra. Már csak a külsőségek is. Gondolom a lemezcím azt jelenti, hogy vissza (a jövőbe) az életbe, úgyhogy akkor jogosan elvárhatnám, hogy ha arra ébredtem volna, hogy […]
Tovább »
A Sötétség Szent Anyja és démoni gyermeke eljött hozzánk, hogy csikorgó igékkel ítélet mondjon romlott fajtánk felett… A Rave The Reqviem nem mindennapi családi vállalkozás: Filip Lönnqvist és az ő csalogányhangú anyukája Carola hívta életre ezt a súlyos ipari zöngékkel tűzdelt metal projektet. Az ötlet Filip agyából pattant ki valamikor az Úr 2011-ik esztendejében, majd […]
Tovább »
Rég szerepelt már Frozen Ocean kritika az oldalon, ennek oka pedig nem abban keresendő, hogy elfogytak volna az orosz mester anyagai, hanem inkább az én életemben fellépő konstans idő- és energiahiányban. Mindegy, ez nem tartozik ide, az ismertető tárgya a Trollvinter, az orosz egyszemélyes Frozen Ocean projekt egyik legjobban sikerült, leghangulatosabb alkotása. A 2013 februárjában […]
Tovább »
Chicago városában valami nincs rendben. Az utóbbi időkben a nagyvárosi élet szürke hétköznapjai alatt démoni erők kezdtek munkálkodni. Legalábbis erre tudok következtetni, ha olyan zenei anti-kreálmányokat okád ki magából ez a város, mint az Indian vagy a Lord Mantis, egy bizonyos, Blake Judd nevével fémjelzett amerikai black metal legendáról már nem is beszélve (Nachtmystium). Ez […]
Tovább »
