Funeral doom lemezről eddig még nem írtam ‘Forgácsos pályafutásom során. Most eljött ennek is az ideje! 😉 Bevallom, engem annyira nem érint ez az irányzat, jóllehet akad pár képviselő innen is, amelyet elismerek. Az Evokent pl. nagyon szeretem, a Dreams After Deathnek és Void Of Silence-nek is vannak kiváló dolgai. Egyébként túlzás volna azt állítani, […]
Tovább »
A Nightingale számomra mindig is egyfajta kultikus státuszt képviselt. Egyrészt, mert számomra ez az egyik, ha nem az egyetlen zenei megnyilvánulása Dan Swanönek amit maradéktalanul tudok élvezni (tudom, tudom, szégyellem magam rendesen, de nekem az Edge of Sanity kimondottan nem tetszik), másrészt mert a prog. rockot arról az oldaláról ragadja meg, ami mérhetetlenül szimpatikus. Ez […]
Tovább »
Vannak nagy nevű hangszermárkák, vannak kis nevűek. Vannak drága és olcsó hangszerek. Ezek ártól függően – függetlenül lehetnek jók vagy rosszak. Viszont létezik egy másik mezőny, egy másik porond, ahol ezek a kategóriák erősen átértelmezendőek. A Papkeszin élő Kovács Sándor mintegy harmincöt éve gyárt gitárokat és basszusgitárokat. A nyolcvanas évek elejétől erre rendezkedett be, és […]
Tovább »
Pár éve terjengett az ország legnépszerűbb közösségi oldalán egy játék, hogy a wikipédia által beadott random képekből és szócikkekből rakhatta össze az ember, hogy mi lesz a jövőbeli zenekara lemezének címe és borítója, és ekkor nekem ez az igen gyönyörű dolog jött össze, viccesnek is találtatott, hogy nyilván Dögös Robi stílusában fogok alkotni. Mikor azonban […]
Tovább »
Téglás Zolit talán nem kell bemutatni. A kaliforniai Ignite és Zoli Band frontemberével egy novemberi péntek délután sikerült realizálni a hosszú ideje szervezett interjút a az Akváriumban. Ahol aztán igyekeztem kifaggatni Zolit az életének aktualitásairól, a gondolatairól. – Először az Ignite-ról kérdeznélek. Nekem úgy tűnt, mintha az utóbbi időben kissé eltűntetek volna a színről, legalábbis, ami […]
Tovább »
Az alternatív rock vonalon eléggé sok olyan csapat fut mostanában, akiknek a munkásságában nehéz lényegi egyediséget találni, és ez csak részben tudható be annak, hogy sablonokból történik az építkezés zeneileg. Még 2014-ben sem mer a csapatok nagy többsége kinyílni, nem meri azt csinálni, amit szeretne, egyértelmű okok miatt. Az alábbi rövid interjút viszont egy ténylegesen […]
Tovább »
Az ukrán Red Hills megalakulása után öt évvel jelentette meg debütáló nagylemezét. Ahhoz képest nem nyújtották túl hosszúra a játékidőt, ugyanis a Pleasure of Destruction szűk 26 perces. De mint tudjuk: a minőség általában fontosabb a mennyiségnél. A kvintett melodikus death metalja pedig hoz egy bizonyos színvonalat. Nyilván nem fog klasszikus/alapmű státuszba kerülni ez a […]
Tovább »
Lehet fikázni a szóban forgó főszereplő együtteseket, hogy minek járnak ide annyit, hogy már uncsik, meg minden. Viszont amilyen jó hangulatúnak ígérkezett a Hammer Concerts télváró folk-metal csomagja, már csak a társaság okán is, úgy azt mondom utólag is, hogy kár lett volna kihagyni. Velem tartott a bulira a két fiatal lányka, akiket megemlítettem a […]
Tovább »
A Mortis Dei nem ma kezdte az ipart, hisz 1992 óta aktív a polák halálmetal csapat. Igaz, több mint 10 év telt el demózgatással, bemutatkozó nagylemezük csak 2003-ban jelent meg. Innen fölgyorsultak kicsit az események és úgy tűnt, hogy ráálltak a három évenkénti albumkiadásra. A hármas sorszámú, 2009-es Last Failure-t követő opusz viszont csak idén […]
Tovább »
Mike Tirelli számára az a bizonyos 1998-as nap is ugyan úgy kezdődött ahogy a többi. Mike nem akart semmi különöset. Nem aludt rosszul, de azt sem mondhatta, hogy teljesen felfrissülve ébredt volna. Miközben az álmos városon még a hajnali köd uralkodott, Mike kimért tempóban a metró felé vette az irányt. Miközben ujjaival önkéntelenül a zsebében […]
Tovább »
