Nyújtsa fel a kezét, aki várta az új Ne Obliviscaris lemezt! Jól van, vagyunk egy páran! Nyilván akadnak olyanok is, akik szerint „túlértékelt” az ausztrál banda. Sebaj, semmit sem muszáj meghallgatni! Kivéve, ha Hangpróba résztvevővel van dolgunk… 😀 Én mindenesetre örülök annak, hogy a debütáló nagylemezhez képest viszonylag hamar megérkezett a folytatás. Ugyanis emlékezhetünk arra, […]
Tovább »
– 2007-ben a Végál(l)om(ás) kapcsán már interjúztunk, azóta jelentős átalakuláson ment át a banda. Érdemes lenne végigpörgetni az eseményeket! Cicó: Igen, a mostani tagok közül gyakorlatilag én voltam egyedül a 2007-es Nomadban. A Nomad most egy teljesen új zenekar, új tagok, új stilus, új lendület. Ezért talán ketté is választanám a Fodis Nomadra és a […]
Tovább »
Mivel nagyon sűrű napom volt (reggeltől estig dolgozás, onnan még muterékat útba ejtés, aztán Tesco-ba menés, majd végül okosteló és számítógép-csatlakoztatási hibák orvosolása egy ismerős által, plusz agybaj a köbön :P), így csak később értem le a hajóra, az estét nyitó Seattle-i William Controlról teljes egészében lemaradtam így. Annyit tudok róluk, hogy amolyan Depeche Mode/Dieselchrist/Julien […]
Tovább »
Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, a Cavalera műveket nem nagyon kell bemutatni senkinek sem. Az ős Sepultura sokunk fiatal (vagy kevésbé fiatal) korának volt meghatározó zenekara. A bandát az esetek 90%-ban mindenki a Cavalera tesókkal azonosította, akiknek az árnyékában ott volt egy Andreas Kisser és Paulo jr. is, hogy teljes legyen a banda. […]
Tovább »
Izgatottan vártam az estét, hiszen olyan jóravaló underground muzsikusokat, mint Alan A. Nemtheanga (Primordial, Blood Revolt, Dread Sovereign, Twilight Of The Gods), vagy a méltán felkapott In Solitude dobosa, nem mindennap láthat errefelé az ember. Ráadásul a két meghirdetett minőségi külföldi együttes mellé megkaptuk itthonról a doom supergroup Magma Rise-ot, ami ugyancsak a kötelező jelleget […]
Tovább »
„Egy, megérett a meggy…” Ha nem is egyből, de 7-8 hallgatást követően meg/beérett a Soen friss műve! A progos zenék hívei biztos emlékeznek még a csapat két éve megjelentetett bemutatkozó albumára. Ami szinte toolosabb volt a Tool-nál, én mégis a mai napig imádom a Cognitive dalait. Természetesen nagy volt az öröm és a várakozás részemről, […]
Tovább »
Egy magyar legenda – zenekar friss lemezéről egyszerre nehéz és egyszerre könnyű feladat írni. Egyrészt könnyű, mert nem kell lefutni a kötelező köröket, hogy kik ők, mik ők, mit akarnak és miért akarják azt, amit. Ezeket most a soproni Moby Dick esetében én is kényelmesen mellőzöm. Könnyű azért is, mert sokkal közvetlenebb a hallgató kapcsolata […]
Tovább »
A budapesti buli után bő két héttel Helsinkibe is ellátogatott a brit Anathema, akik északra is elhozták a Satellites Over Europe turnét. Az előzenekart nem sikerült elcsípni, de valahogy nem is bántam, mivel teljes mértékben az Anathema-ra szerettem volna ráhangolódni. Az estét a pesti koncerthez hasonlóan az utóbbi két album nyitódalaival kezdték, a The Lost […]
Tovább »
Nem csak úgy általában – de ha sorra vesszük a nagy neveket, elég kevés album érkezik mostanság a „tulipánok földjéről”. Így számomra a meglepetés teljes erejével hatott, hogy az ismeretlenségből egyenesen a kezeim közé kaphattam a Relative Awareness bemutatkozó albumát, – amely amúgy egy igazi underground veterán zenész, Jelle Hamstra (Demigod, Putrid Remnants, Synovectomy) bemutatkozó […]
Tovább »
Ahogyan azt megígértem, folytatom progresszív black metal tripem a hollywoodi Ashen Horde munkásságának mentén. Trevor Portz démoni erőket sem nélkülöző, de kevésbé meghatározó dalhármasáról már cikkeztem a korábbiakban, és az elkövetkezendőkben is egy három nótás kiadványt veszek górcső alá. Az Obsiscus szintén 2013-ban nézett szembe először a nap gyilkos sugaraival, és az Ab Initio-hoz képest […]
Tovább »
