Ismeri valaki az arizonai Fall of Empyrean-t? Nem? Pedig idén a harmadik nagylemezzel jelentkezett a 2000-ben alakult amcsi horda. A kiadásért a Grau Records tehető felelőssé, akik jól szervezett támadással vetik latba erejüket, az igényes külsőségek rendesen old school hangzást takarnak, ami elméletileg doom-death metal, gyakorlatilag pedig a 80-as évek végi death metál vonal mai […]
Tovább »
Nem tudom, a Mátrixos „kövesd a fehér nyulat” duma kifigurázása-e ez a lemezcím és az aszfalton véres csíkot húzó fehér állatka a borítón, de mint poén, egyszer elmegy. Ez az első találkozásom egyébként a 2003-ban indult lengyel zenekarral, holott a szóban forgó anyag már a második nagylemezük. Elődje The Winter Of My Heart címmel 2008 […]
Tovább »
Egy berlini duóról van jelen esetben szó, Graasjäl az énekes, gitáros-basszusgitáros, aki az Avsked és a Misanthropic Path soraiban érdekelt, illetve M. Greis a dobos, de amúgy túl sok információ nincs a bandáról, nincs honlapjuk, vagy myspace/twitter/facebookhoz hasonló kommersz dolgok. Annyit lehet tudni, hogy az Animo Aeger 2003-ban jött létre, de 2009-ig hallgatásba burkolóztak, abban […]
Tovább »
Az egyszerű, de annál misztikusabb és a sumér mitológia reinkarnációjaként tekinthető EA immáron harmadik nagylemezével jelentkezett idén. A formáció bemutatásától eltekintenék, hiszen az előző korongról is írtam, az az előttiről pedig infam kollégám – szóval a lapalján kattingasson, aki nagyon kíváncsi. A kezdetekben tagadhatatlanul funeral doom formáció, már az előző lemezén is mutatott eltávolodást, egyfajta […]
Tovább »
A kapuvári Steamy a ’90-es évek közepén alakult, zenéjükben a blues és a dallamosabb rock keveredik, megpakolva jóféle modern groove-os húzással. A frontborító ötletes ötlettelensége valamiféle útkeresés félére is mutathat, legalábbis én szeretném azt hinni, hogy még mindig keresnek valami pluszt a képi megjelenítéshez. Ami a zenéből tükröződik, hogy egy egészen kiforrott, együtt dolgozni tudó […]
Tovább »
Ez a kissé magyar népmesékre emlékeztető logójú horda (mikor a madár hányja az indákat – igazán frankósan old school, haha – de nekem kellemes emlék az értékről és a mai elszart manga mesékkel szemben), na szóval mindez egy angol csapatot takar, a swindoni arcok a ’90-es évek rock-metál vonalát erőltetik, s a nyakunkon a debütjük. […]
Tovább »
Az angoli Trigger the Bloodshed formációhoz már volt szerencséje a Fémforgács olvasóinak a Purgation debütje kapcsán, azóta volt pár tagcsere és a deathcore technikásabb verziója is inkább a brutális felé. A bristoli srácok Dan Wildingdzsel kezdtek el alapokat pakolni, akinek a neve olyan extrémebb hordákhoz kapcsolható, mint pl. az agresszív Aborted. Szóval a deathcoreból death […]
Tovább »
Az olasz Eloa Vadaath 2006 táján alakult Venetoban, s idén jelent meg a debütjük a West Witch Records jóvoltából. A négy év alatt semmilyen anyaggal sem jelentkeztek, sem demó, se kislemez, de még egy splittel se, ez talán a sűrű tagcseréknek is köszönhető, vagy fennállhat a művészkedés eshetősége, hiszen bizony avantgárd halmazzal állunk szembe, pontosabban […]
Tovább »
Két évvel a lemez megjelenése után ismertetőt írni nem egyszerű, hisz mind az interneten, mind a nyomtatott sajtóban napvilágot látott már megannyi pozitív kritika erről az albumról, hogy újat hozzátenni szinte lehetetlen. Az albumot nyitó Intro finom ízelítővel szolgál a ránk váró majd 70 percnyi AOR/Hard Rock/Heavy Metal csodából, amit az Edda/Lord stílusában előadott Ébredj […]
Tovább »
A spanyol Helevorn második nagylemezével jelentkezik a mély hallgatás és halott földek szemfedői mellől, mellesleg 1999-ben alakultak Palma de Mallorcán, 2001-ben demóval majd négy évvel rá a Fragments című debüttel rukkoltak elő. Azóta gyász-szag és hulló falevelek… a kiadásért az orosz BadMoodMan Music a felelős, akiknél szomorúan látom, hogy szakítva az utóbbi évek szokásaival igénytelen […]
Tovább »
