A portugál Moonspell-t azt hiszem nem nagyon kell bemutatni. 1992-óta zenélnek ezen a néven, bár korábban már Morbid God néven is „üzemeltek”. (Ha így vesszük idén már 20 éves a banda…) Na szóval azért egy kis történelmi áttekintés nem árthat, mielőtt a Lusithanian Metal-ról kezdenék írni. A csapat tehát hivatalosan 1992 óta működik, kiadtak […]
Tovább »
A wisconsini Misery Signals 2002-ben alakult a 7 Angels 7 Plagues és a Harmatia illetve a Compromise romjain, immáron harmadik nagylemezzel próbálkozik a mathcore/ metalcore bagázs. A kiadó a Ferret Music, tehát a hangzás jó, és a külsőségekre se lehet panasz… a nóták pedig?! Hmmm, bár sokan a Controller-t az év lemezének tartják műfaján belül, én […]
Tovább »
Nem szeretném hosszúra nyújtani a Sólstafir kritikám, mert rengeteget lehetne róla írni, máskérdés hogy igazán érdemes-e, mert az a fajta muzsika áramlik az izlandi zenészek harmadik nagylemezéből, ami vagy megfogja a hallgatót elsőre, vagy századik nekigyürkőzés után is egy nagy semmi marad. A csapat 94-ben alakult Reykjavikben, és minden jel arra mutat, hogy black metálban […]
Tovább »
A Lionheart nem más, mint egy új típusú vérátömlesztés San Franciscoból, a HC színteréről. A The Will To Survive valójában egy már kiadott tavalyi előtti anyag, ám mivel a terjesztés túl jónak bizonyult és a csapat több lehetőséget látott magában, mint Stillborn Records által összesen kiadott 1000 db anyagi hasznát, így kedvenc Hááákóór kiadónk, az […]
Tovább »
Nos, a Clouds alapjait tekintve nem Cave In halmazról fogok értekezni, (tehát nem Steve Brodsky a téma, akinek nevéhez olyan projectek kapcsolhatóak, mint a Pet Genius, Old Man Gloom, Octave Museum és társai), hanem hajdani gitárosának agyszüleménye kerül elő, tehát a kulcsszó Adam McGrath. A kiadásért természetesen megint csak a kísérleti hangvételű (és eladással is […]
Tovább »
Az egri Tisztán a cél felé formáció harmadik lemezéhez érkezett el tavaly évvégén. A csapat egyben ezzel a koronggal ünnepli az ötödik közös évét is, s nem csak a banda lehet boldog, hanem azok is, akik vevők a jóféle igazán régi sulis hardcore-ra. A banda neve amúgy egy A.M.D. (profiknak vagy mindent megérteni akaróknak; Anti […]
Tovább »
Az amerikai False Icons kapcsán már írtam itt a Fémforgácson, mikor elemzésébe merültem a The Wicked Lake filmzenébe. Akkor is az volt a véleményem ami ma: „Majd a pennsylvaniai False Icons ad egy kis randevút a könnyen emészthető ipari hatások és elektronika mardosta metalnak, megint csak 13th Planet Records termék és számomra erősen NIN és […]
Tovább »
Sokáig gondolkodtam azon, hogy hogyan is lehetne legjobban megfogni a francia No Return zenéjét. Thrash-death oké. Tiszta lap. De valamit csak kellene bővebben is írni a ’89-ben alakult lassan veterán csapatról és a legfrissebb, immáron hetedik nagylemezéről. Húzzam le? Á, annyira messze nem rossz, sőt! Bőven elzörög, akárhányszor beteszem a lejátszóba. Magasztaljam? Emeljem ki az […]
Tovább »
A stockholmi This Ending nem tudom kinek mit mond, de ha egy kicsit jobban beleássunk a múltjukba, talán egyeseknek ismerős nevek kerülhetnek elő. A Canorous Quintet 91-es alakulásával meglepően minőségi göthenburgi vonalas zenéjével két remek nagy lemezt is megalkottak hajdanán, abból is az első tekinthető igazán mérvadónak a 96-os Silence of the World Beyond-ot tekinthetjük. […]
Tovább »
A Lunatica elsősorban a Nightwish szerelmesei előtt ismert, mint nem annyira operás de azért kellően színházias és minőségi alternatíva. A svájci csapat Suhrban alakult 1998-ban, és gyakorlatilag 2001 óta aktívan dobálják a korongjaikat, idén számszerint a negyediket, melyet a Napalm records égisze alatt igyekszik megvívni a gazdasági és siker territóriumát a már említett Nightwish és […]
Tovább »
