Az amerikai Dimentianon-ről Nuskullos pályafutásom során többször is írtam, minden egyes alkalommal írott CD és fénymásolt vagy rosszminőségű egylapos borítóval ellátott promókat fogtam a kezembe – nincs ez másként a legújabb kiadványuknál sem! A nemes egyszerűséggel elnevezett Promo 2008 nem más, mint egy rossz hangzású koncert felvétel. A csapat amúgy commacki és 2002-ben alakult, olykor […]
Tovább »
A Sectioned érdekes képződmény, mármint nem is műfajilag, hanem úgy egészében a tagság; az alapvetően old school death metálban utazó horda valóban utazik, alakulásuk Anglia, majd Hollandia, most pedig New York… a tagság is hasonlóan cudar; a fél Frost legénység zenél vagy zenélt benne – Valter Zoltán – és Joe Fogarazzo segíti ki őket élőben […]
Tovább »
A Funebre történetének kezdete 2003-ig nyúlik vissza, és az azóta lepergő idő bizony nem a tétlenség jegyében telt. A Khrul privilégiumába tartozó, egyszemélyes Funebre ezidáig spliteket, EPéket és egy demót (afféle debütálásként az első évben) tett le az asztalra. A csoda sem gondolta volna, hogy idén nagylemezzel rukkol elő a Hungaryan Records-zal kötött frigy értelmében […]
Tovább »
A Lunatic Soul nem kifejezetten Fémforgács kompatibilis album, már ha a webzinünk nevében a fémet véresen komolyan gondoljuk. (Ennyire beszűkültek persze nem vagyunk!) Szóval a Lunatic Soul úgy kerül képbe, hogy ez a lengyel prog-rock csapat, a Riverside frontemberének, Mariusz Duda-nak stúdió-projektje. Legalábbis egyelőre tekintsünk projektként a Lunatic Soulra és az azonos című lemezre, hisz […]
Tovább »
Noha a francia Gojira útját névadójával ellentétben nem kísérték romba dőlő épületek, sikoltozva menekülő civilek, tűzgomolyagként aláhulló helikopterek, s még csak repkedő harckocsik sem, azért a 2005-ös From Mars To Sirius albumával sikerült nagyobb figyelmet magára irányítania az addig jobbára csak egy szűkebb réteg által ismert Bayonne-i együttesnek. Ezt a figyelmet – s az új […]
Tovább »
Az bostoni Unearth nem újversenyző a metalcore pénzéhes szakmájában, így hát a divatcore jelző rájuk nézve nem igazán találó, hiszen a scene kezdetiben alakult, mikor még csak az első komolyabb hullámok indultak meg… 1998… azóta átestek pár tagcserén, készítettek egy valag lemezt, immáron a negyedik nagy nekifutás részesei lehetünk, amely hangzásában és külsőségeiben is megüti […]
Tovább »
Immáron ötödik albumához érkezett a norvég Khold. A kultikus black metal csapatot 2000-ben nagyrészt a szintén kultikus Tulus tagsága hívta életre. A zenészek tapasztaltságából fakadóan és abból, hogy nyilván egyértelmű, tiszta elképzeléssel álltak munkának, már a debüt Masterpiss of Pain kiforrott és kerek egészet alkotó anyag lett. Teljes tisztaságában viselte a Khold védjegyeket és azonnal belevéste a […]
Tovább »
Egy újabb Massacre records kiadvány, szóval zéró borító (bár ez esetben tényleg nem nagy hiányát érzem – a külsőségeket nem értékelném; mivel nincs mit…) és belepofázás a köbön, tehát ez se lesz egy túl hosszú kritika. A finn Catamenia amúgy nem mai csirke, 95-ben jött létre a vicces nevű Ouluban, azóta átestek pár tagcserén, lemezszerződésen […]
Tovább »
Ismét egy debütalbum került a kezeim közé, ezúttal egy 2004-ben alakított indanapolisi (USA) bandától. Időközben kiadtak már egy demót, és egy kislemezt is, én sajnos egyiket sem hallottam, így első benyomásaimat oszthatom most meg veletek. Azt hiszem, aki otthon érzi magát a rock/metal zene bonyolult világában, annak már lehet egy erős sejtése milyen zenét játszhat […]
Tovább »
Nem mennék bele túl hosszú biográfiai felvezetésbe, de tekintve, hogy az Antimatter-t nem övezi az őket megillető ismertség kis hazánkban, néhány mondatot mindenképpen megérdemel a téma. A csapatot 1998-ban alapította az Anathema-ból távozó Duncan Patterson basszusgitáros és Mick Moss énekes. Duncan az Anathema Eternity/Alternative 4 időszakában volt igazán kiemelkedő, hiszen olyan dalok köthetőek a nevéhez, […]
Tovább »
