Noha a francia Gojira útját névadójával ellentétben nem kísérték romba dőlő épületek, sikoltozva menekülő civilek, tűzgomolyagként aláhulló helikopterek, s még csak repkedő harckocsik sem, azért a 2005-ös From Mars To Sirius albumával sikerült nagyobb figyelmet magára irányítania az addig jobbára csak egy szűkebb réteg által ismert Bayonne-i együttesnek. Ezt a figyelmet – s az új […]
Tovább »
Az bostoni Unearth nem újversenyző a metalcore pénzéhes szakmájában, így hát a divatcore jelző rájuk nézve nem igazán találó, hiszen a scene kezdetiben alakult, mikor még csak az első komolyabb hullámok indultak meg… 1998… azóta átestek pár tagcserén, készítettek egy valag lemezt, immáron a negyedik nagy nekifutás részesei lehetünk, amely hangzásában és külsőségeiben is megüti […]
Tovább »
Immáron ötödik albumához érkezett a norvég Khold. A kultikus black metal csapatot 2000-ben nagyrészt a szintén kultikus Tulus tagsága hívta életre. A zenészek tapasztaltságából fakadóan és abból, hogy nyilván egyértelmű, tiszta elképzeléssel álltak munkának, már a debüt Masterpiss of Pain kiforrott és kerek egészet alkotó anyag lett. Teljes tisztaságában viselte a Khold védjegyeket és azonnal belevéste a […]
Tovább »
Egy újabb Massacre records kiadvány, szóval zéró borító (bár ez esetben tényleg nem nagy hiányát érzem – a külsőségeket nem értékelném; mivel nincs mit…) és belepofázás a köbön, tehát ez se lesz egy túl hosszú kritika. A finn Catamenia amúgy nem mai csirke, 95-ben jött létre a vicces nevű Ouluban, azóta átestek pár tagcserén, lemezszerződésen […]
Tovább »
Ismét egy debütalbum került a kezeim közé, ezúttal egy 2004-ben alakított indanapolisi (USA) bandától. Időközben kiadtak már egy demót, és egy kislemezt is, én sajnos egyiket sem hallottam, így első benyomásaimat oszthatom most meg veletek. Azt hiszem, aki otthon érzi magát a rock/metal zene bonyolult világában, annak már lehet egy erős sejtése milyen zenét játszhat […]
Tovább »
Nem mennék bele túl hosszú biográfiai felvezetésbe, de tekintve, hogy az Antimatter-t nem övezi az őket megillető ismertség kis hazánkban, néhány mondatot mindenképpen megérdemel a téma. A csapatot 1998-ban alapította az Anathema-ból távozó Duncan Patterson basszusgitáros és Mick Moss énekes. Duncan az Anathema Eternity/Alternative 4 időszakában volt igazán kiemelkedő, hiszen olyan dalok köthetőek a nevéhez, […]
Tovább »
A kimondhatatlan nevű francia Whourkr kísérlet a zaj, a súlyos elektronika és a grindcore között, amolyan performance és tudathasadás két zseni vagy őrült elméje között. Nem is húznám bevezetővel az időt, hiszen nem régiben készítettem I Snor-ral interjút, rengeteg dologra rákérdeztem (lásd. lap alja)… Tébolyda és őrület, hasadás és repedés, lüktetés és haldoklás egyszerre… a […]
Tovább »
Nahát! Kiálthatna fel a hallgató az Abigail Williams debütanyagát hallva. A tojáshély még a seggükön van, de máris a Dimmu Borgir babérjaira törnek! Legalábbis Amerikában. Ugyanis a csapat akármennyire is meglepő Arizona szülötte, ami igazán sok és izgalmas kérdést vet fel. Azt hiszem már a második mondatommal sikerült mindent elárulnom. A srácok leplezetlenül hozzák a […]
Tovább »
A német Paragon nem új keletű speed-power horda, jó pár korongot raktak le folyamatosan az 1990-es hamburgi alakulásuk óta. Most éppen a kilencedik nagylemeznél tartunk, aminek külsőségeiért Jowita Kaminska a felelős (kár hogy én erről csak a netről leszedett kép alapján tudatosultam, hiszen Massacre Records – belepofázás a köbön, plusz egy lemez, amin a borító […]
Tovább »
A mai hardcore színtér jó pár vitatható jelenségéről itt most nem lesz szó. Viszont szó lesz egy bandáról, mely nem eredeti és nem is igényes a szó leggyakrabban használt értelmében, nem hallható benn kiemelkedő hangszeres tudás és még forradalmian új dolgokat sem produkál, sőt. Meglehetősen beteg is, de oly módon, ahogy azt csak a tengerentúlon […]
Tovább »
