Averse Sefira, hogy kik ők? A válasz egy amerikai black metal horda, amely még a 90-es évek közepén alakult, pontosabban 96-ban, bár a műfaj kedvelői számára ismerős lehet a nevűk. Korai megalakulásukat félre dobhatjuk, mivel 97-ben csak egy demo-t adtak ki és csak később 99-ban jelent meg az első nagy lemez Homecoming’s March címmel, innentől […]
Tovább »
A fura nevű lengyel csapatról ez idáig mit sem tudtam, most kénytelen voltam elmerülni információs sávjaik elcsípett önindítói között, de túl sokra nem mentem. 2004-ben alakultak Olsztynben, az AEON nevet az An Extravagance Of Norm kezdőbetűikből kapták, így hát az első debüt nagylemezük is evidensen ezt a címet. A logójuk is fura, hiszen egyszerre jut […]
Tovább »
Jobbítható-e a rock? Különféle kezdeményezések keretében felmerültek a rock nemesebbé tételére irányuló kísérletek is: a dalszövegek és a zene módosítása. Ehhez először is az szükséges, hogy a dalok híján legyenek a negatív mondanivalónak. Ugyanis rengeteg olyan téma van, amely önmagában véve etikailag teljesen közömbös (és tény, hogy számos rock szöveg szól ilyesmiről). Még tovább is […]
Tovább »
A sors és a fémforgács promó listája úgy hozta, hogy mostanában szinte nem is írok másról, csak egykori nagy és kultikus zenekarok újrakiadott lemezeiről, vagy a múltban vezető pozíciót és etalont jelentő, mára megszűnt vagy átalakult hordák produktumairól. Így van ez az oszlói Ulver esetében is, melyet megint csak – úgymond – illik ismerni; legalább […]
Tovább »
Egyre jobban érzem azt, amit a filmek esetében is, mindenféle képregény adaptációk születnek – mert már nincsenek értelmes forgatókönyvek, vagy régi filmeket vesznek elő, rendezik újra, vagy javítják fel… ugyanez a helyzet a fém berkeken belül. A retro hódítani kezdett, nem csak az old school thrash és death metálok esetében, hanem az egykori kultikus vagy […]
Tovább »
Az oaklandi Impaled neve a súlyosabb és belezősebb death metál berkek előtt nem ismeretlen, a csapat 97 óta lépked a vérben és emberi hús-martalékban. Egy újabb csapat, melyre hatással volt a korai Carcass, mind zeneileg, mind szövegek, mind külsőségek koncepciójának tekintetében. Kritikánk tárgya a negyedik nagylemez a sorban, a borító megint csak sokkoló (Ross Sewage […]
Tovább »
Éppen az előző cikkemben utaltam (Satyricon – Rebel Extravaganza), hogy a black metál élvonalában hajdanán két igazán elitista csapat volt, mindkettő feloszlott – nagyjából egyidőben, majd a Satyricon végül újra éledt, az Emperor kultikus hamvai, pedig ezerfelé vitte a csípős norvég szél… Az utolsó anyagjuk így is egy stúdió lemez volt, lejátszhatatlan és megvalósíthatatlan témákkal, […]
Tovább »
Ki ne ismerné az oslói Satyricon-t? Úgymond illik legalább nevüket beazonítani a nagy fekete black metál halmaz elisita köreibe, ami mellett hasonló komolyságú, kísérletező kedvű, komplexivitású és minőségi szegmens még az Emperor volt. Jöttek, s mentek a fekete fém különböző variánsai és képviselői, ám ez a két banda állandó tagváltás és átalakulás mellett is képes […]
Tovább »
Az első, Valóság című Ellenzék demo után nem is vágytam arra, hogy a második esetleg zenei kísérletezéseknek legyen kitéve. Szerettem volna ugyanazt kapni és egy csöppel sem vágytam jobbra. A fertőszentmiklósi punk -rock csapat 2002. áprilisa óta fut Ellenzék néven. Zenéjük páratlan és semelyik más zenekarhoz nem hasonlitható. A dobos és énekes egy személyben pedig […]
Tovább »Miután kiadtam a magyar Burzum Tribute albumot, eléggé furcsa egy másik Burzum tiszteletadásról írni… Önkéntelenül is adja magát az összehasonlítás, de ezt mindenki tegye meg saját maga, hisz én némiképp elfogult vagyok az ügyben, ugye. Képtelenség olyan válogatás/feldolgozást albumot csinálni, aminek minden szerzeménye jóra sikeredik, akaratlanul is lesznek jobbak és rosszabbak a felvételek között. Megmondom […]
Tovább »
