Az orosz Tears Of Mankind nem csak külsőségeiben búskomor és gyönyörű, hanem zenei tartalmát is átitatja a melankólia bordó bársonya. A „csapat” 2002-ben jött létre Surgutban, az idézőjel oka hogy nem volt nehéz összehozni a formációt, hiszen mindenért Phil nevű művész úr a felelős egy személyében, csak koncerten segítik ki vendégzenész társai. Akik mind ugyanabból […]
Tovább »
Hátradőlök, megnyomom a play gombot. „Mi a franc!” felkiáltás hagyja el a számat. Aztán egy másik száj közeledik, nagy fekete fogakkal, bűzös lehelettel és én nem tudok mozdulni (Spill!). Inkább becsukom a szemem, jöjjön, aminek jönnie kell. És máris a szörny gyomrában találom magam, ahonnan nincs visszavezető út (Awfull Fall). Mint ahogy Alice a nyulat […]
Tovább »
Mit is kezd egy átlaghallgató (kritikaíró) egy eleddig számára ismeretlen zenekar CD-jével? Először is nézzünk rá. Mi is a zenekar neve? Warlight – aham. Piros karikában denevérdíszítésű kardok. Ez lenne ugye a kezdő „W”. Az albumcím pedig: The Bloodchronicles. Itt kezdenek pislákolni a veszélyt jelző piros lámpácskák, de haladjunk tovább a megismerés rögös útján… Frontborító? […]
Tovább »
Remélem olvastad az előző napi beszámolót… Nos, a második napra majdnem sikerült nem eljutnom. Ennek oka minden bizonnyal valamilyen növény, amire oly erős allergiás reakciókat produkált a testem, főleg orr és szem, hogy nem tudtam Lajos haveroméknál aludni, haza kellett jönnöm, utána pedig a szokásos kedvetlenség és lustaság vett rajtam erőt. Szerencsére aztán telefonon megkaptam, […]
Tovább »
Első találkozásom a bandával a 90-es évek legelejére tehető, amikor is valamelyik zenebolt kínálatában belefutottam az együttes – vélhetően – szürkeimportból származó, No Place for Disgrace című lemezébe. Annyit tudtam róluk előzetesen, hogy tőlük nyúlta le annak idején a Metallica Jason Newsted-et valamint azt, hogy thrashben utaznak, amit akkoriban nagyon komáltam. Később beszereztem az összes […]
Tovább »
2008. augusztus végén immár 7. alkalommal gyűltek Debrecenbe a black/death és egyéb sötétebb hangulatú zenék kedvelői, hogy a The Chromized Land fesztiválon hódoljanak eme szenvedélyüknek. Így tettem én is, megpróbálom felidézni „Hogy volt, hogy volt?”. Idén is sikerült korán érkeznem, szerencsére ez most nem járt olyan súlyos következményekkel, mint tavaly, mikor is Paksi Endre nevezetes […]
Tovább »
A német Ivanhoe se mai gyermek, annak ellenére se hogy neve és logója nem gyengén vicces, a borító pedig egy 15 perces fotó manipuláció, ötletektől és koncepciótól mentesen kattingatva – pedig az egész összkép annyira jelent idéz, holott 86-ban alakultak Bietigheimben. Természetesen azóta rengeteg tagcserén átestek és volt egy 8 éves szünetük is. Az utolsó […]
Tovább »
A ’99-ben black / death feldolgozásokat játszó bandaként indult Hour Of Penance jelenleg már a harmadik albumánál tart (a Disturbance debütálásuk 2003-as, melyet a Pageantry For Martyrs két évvel később követett a sorban), s minden korábbinál erősebb dalokat sikerült összehozniuk a vízválasztó műre, ám az eddig hibaként a számlájukra rótt tényezők (ld. később) még most […]
Tovább »
Ismerkedjünk meg a Destination’s Calling nevet viselő német formációval, 1997-ben alakultak Wärzburgban, 2001-ben és 2003-ban megjelent egy-egy demójuk, majd 2006-ban a végre a nagylemez, igaz akkor is szertői kiadásban, és a kritikánk tárgya megint csak ez a bizonyos első nagy lépés, a sokat sejtető – és eredeti borítóval ellátott – viszont újrakevert Invisible Walls… Ha […]
Tovább »
Na ez az a banda akik semmilyen fórumon nem szeretnek beszélni a múltjukról, csak a jelenlegi helyzet a lényeg, mert végülis NINCS IDŐ FÁJDALOMRA! Las Vegasban nyúzták őket e világra, egy igazi eredeti példa arra, hogy egy zenekar koncertek útján faragja bele a nevét az underground zenei iparba. Olyanokkal tépték a húrokat, mint a Slayer, […]
Tovább »
