A francia The Oath szerintem idehaza senkinek se jelent semmit, s valójában nem is nagyon fog a jövőben sem. Lyonban alakultak 99-ben, 2000-ben s két évvel rá kibocsátottak egy-egy demót, majd nagy szünet után tavaly megjelent az első nagylemezük The End Of Times címmel – s némileg ötletesebb borítóval, mint az idei 4… a külsőségek […]
Tovább »
Köszöntelek a pixelek és 8-bites játékgépek szimuláns világában, avagy nyomunkban a gameboyok vezette HORSE The Band Los Angelesből. A 90’-es végén kezdtek neki őrült gombnyomkodásaiknak, izzad tenyérrel ínhüvelygyulladásig markolva a repedni vágyó gamepadot. A Natural Death címének megfelelő beteges és gyermeteg borítóval megáldva a harmadik nagylemezük, nincs mire várni, vessük is magunkat bele a hard […]
Tovább »
Averse Sefira, hogy kik ők? A válasz egy amerikai black metal horda, amely még a 90-es évek közepén alakult, pontosabban 96-ban, bár a műfaj kedvelői számára ismerős lehet a nevűk. Korai megalakulásukat félre dobhatjuk, mivel 97-ben csak egy demo-t adtak ki és csak később 99-ban jelent meg az első nagy lemez Homecoming’s March címmel, innentől […]
Tovább »
A fura nevű lengyel csapatról ez idáig mit sem tudtam, most kénytelen voltam elmerülni információs sávjaik elcsípett önindítói között, de túl sokra nem mentem. 2004-ben alakultak Olsztynben, az AEON nevet az An Extravagance Of Norm kezdőbetűikből kapták, így hát az első debüt nagylemezük is evidensen ezt a címet. A logójuk is fura, hiszen egyszerre jut […]
Tovább »
Jobbítható-e a rock? Különféle kezdeményezések keretében felmerültek a rock nemesebbé tételére irányuló kísérletek is: a dalszövegek és a zene módosítása. Ehhez először is az szükséges, hogy a dalok híján legyenek a negatív mondanivalónak. Ugyanis rengeteg olyan téma van, amely önmagában véve etikailag teljesen közömbös (és tény, hogy számos rock szöveg szól ilyesmiről). Még tovább is […]
Tovább »
A sors és a fémforgács promó listája úgy hozta, hogy mostanában szinte nem is írok másról, csak egykori nagy és kultikus zenekarok újrakiadott lemezeiről, vagy a múltban vezető pozíciót és etalont jelentő, mára megszűnt vagy átalakult hordák produktumairól. Így van ez az oszlói Ulver esetében is, melyet megint csak – úgymond – illik ismerni; legalább […]
Tovább »
Egyre jobban érzem azt, amit a filmek esetében is, mindenféle képregény adaptációk születnek – mert már nincsenek értelmes forgatókönyvek, vagy régi filmeket vesznek elő, rendezik újra, vagy javítják fel… ugyanez a helyzet a fém berkeken belül. A retro hódítani kezdett, nem csak az old school thrash és death metálok esetében, hanem az egykori kultikus vagy […]
Tovább »
Az oaklandi Impaled neve a súlyosabb és belezősebb death metál berkek előtt nem ismeretlen, a csapat 97 óta lépked a vérben és emberi hús-martalékban. Egy újabb csapat, melyre hatással volt a korai Carcass, mind zeneileg, mind szövegek, mind külsőségek koncepciójának tekintetében. Kritikánk tárgya a negyedik nagylemez a sorban, a borító megint csak sokkoló (Ross Sewage […]
Tovább »
Éppen az előző cikkemben utaltam (Satyricon – Rebel Extravaganza), hogy a black metál élvonalában hajdanán két igazán elitista csapat volt, mindkettő feloszlott – nagyjából egyidőben, majd a Satyricon végül újra éledt, az Emperor kultikus hamvai, pedig ezerfelé vitte a csípős norvég szél… Az utolsó anyagjuk így is egy stúdió lemez volt, lejátszhatatlan és megvalósíthatatlan témákkal, […]
Tovább »
Ki ne ismerné az oslói Satyricon-t? Úgymond illik legalább nevüket beazonítani a nagy fekete black metál halmaz elisita köreibe, ami mellett hasonló komolyságú, kísérletező kedvű, komplexivitású és minőségi szegmens még az Emperor volt. Jöttek, s mentek a fekete fém különböző variánsai és képviselői, ám ez a két banda állandó tagváltás és átalakulás mellett is képes […]
Tovább »
