Aha, na ez az a kritika, amin azonnal túl kell lennem, vagy soha a büdös életben nem fog megszületni. Amit tudtam róla, hogy egy Aaron Turner (Isis, Old Man Gloom, Twilight, House Of Low Culture) nevű csókához köthető. Jön egy jó kis sludge, post HC akármi. De nem. Gyorsan leírom, hogy mi is ez, így […]
Tovább »
A francia, még ki nem fejlett új élet zálogának nevét viselő csapat, a hardcore és a thrash metál ötvözetével örvendezteti meg a hibrid műfajok újgenerációs szerelmeseit. A párizsi srácok 2000-ben hozták össze, az Ambryo-t, s azóta töretlenül dolgoznak rajta; a melodikus death metál éppen úgy felfedezhető benne, mint néhány elszállós dallamos vokál miatt, a kommersz […]
Tovább »
A litván Grol 2002-ben alakult Vilnius-ban (eredetileg Grinding Gremlin – majd GROL de Nocte néven), s csak egyetlen anyaggal rukkoltak elő, a True Stench Never Dies-szal, melynek számcímeit olvasgatva könnyen egyértelművé válhat, hogy a srácok szeretik a gore-porno és grindcore adta koncepciókat, mely mind a szövegekben, mint a külsőségekben megjelenik. A promót amúgy igencsak puritán […]
Tovább »
A folk-doomban utazó, nem éppen megszokott felállású Kauan trió 2005 februárban alakult, mostanra az egyetlen alapítótag, Anton Belov maradt. A csapat Myspace (http://www.myspace.com/kauanmusic) oldalán olvasható „biográfia” szerint a kezdeti időkben az irányvonal még folk-black volt, mostanra ez megváltozott, de hatása nyomokban (néhány ének- és gitártémánál) fellelhető. Szóval egy orosz csapat bemutatkozó anyagáról fogok írni a […]
Tovább »
Sokáig tanakodtam, mivel is kezdjek itt a Fémforgácson, s végül arra a döntésre jutottam, hogy a betoppanásomat a közösségetekbe, ha meghatározónak nem is, de mindenképpen érdekesnek ható (főleg mai szemmel) albummal indítanám meg. A Temple Of The Absurd sokak számára ismerősen csenghet, s elsősorban nem a klisés névválasztásnak köszönhetően, hiszen ez valójában két lemezre dagadó […]
Tovább »
Na igen. Az Impaled Nazarene az valami más… Legalább annyian utálják csak a hírnevük miatt, mint amennyien istenítik és a kezdetektől fogva ősfanok. Na és persze vannak, akik alkalomról alkalomra meghallgatják az aktuális művet, és csendesen ítéletet mondanak. Hát én bátran ez utóbbi, (természetesen általam felállított) táborba sorolnám magam. Szóval egészséges kíváncsisággal estem neki a […]
Tovább »
Ha külföldön szeretném terjeszteni a kiadványaimat, legalább arra venném a fáradtságot, hogy egy angol nyelvű honlapot összekattintgassak az odatévedt elvetemülteknek, hogy ha esetleg nem beszéli a nyelvemet, akkor ne kelljen hosszas percekig azon gondolkodni, hogy melyik menüpont mire is utalhat. Mondjuk, így legalább megtudtam, hogy mi finnül, az hogy zenekar. 🙂 A Collarbone a régóta […]
Tovább »
10 megkérdezett death metal fanatikus közül kilencen lefogadom, hogy ismerik az Egyesült Államokbeli Vital Remains-t, a maradék egy vagy szenilis, vagy túl sokat ihatott. 1989 óta talán a Vital Remains az egyetlen zenekar, akire sohasem mondták, hogy lanyhulna, vagy hogy eladná magát egy-egy kiadó kedvéért. Sátáni imázs, mániákus death metal pusztítás, igazi underground státusz, ami […]
Tovább »
Hát van az úgy, hogy bejönnek az ember megérzései. Amikor elvállaltam a Pantheon I kritikáját, valami megmagyarázhatatlan „sötét” energia vonzott az albumhoz. Annyit tudtam csak, hogy black metal a játék neve, de hogy ki kutyája – macskája a brigád, arról bizony gőzöm sem volt. Ez alapján simán belenyúlhattam volna valami ultra ratyi 16 évesekből álló […]
Tovább »
Komoly promocsomaggal készült a zalaegerszegi Perfect Unity. Az egyszerű, fekete-fehér borítós – de nyomdai kivitelű! – lemez mellé bemutatkozó levél, fotó és biográfia is került, így nem kellett vadászni az információk után. Tanítanivaló hozzáállás, plusz pontot érdemel (igaz erre nem igazán szorul rá a banda). A négy számos CD amolyan énekesnős csapatot mutat első hallgatásra, […]
Tovább »
