Címke: NWOBHM

Traitor’s Gate – Fallen – 2018

      Hosszú héten vagyok túl és még nincs vége a nehézségeknek. Szülői házon tetőcsere családi összefogással, meló reggeltől estig. Munkánk alakuló eredményén túl más örömben is részem volt, mikor felfedeztem, hogy új magyar rádiócsatornát is sikerült végre befognia kedves anyámnak a helyi borzalmon kívül, méghozzá egy retró zenékkel büszkélkedő, országos állomást. Le is […]

Tovább »

Night – ősök nyomdokain a svédek

 Nem feltétlenül a forgács legolvasottabb és leggyakoribb hírei, cikkei a NWOBHM lemezeket hirdető írások, pedig a műfaj az underground parányi, de annál értékesebb szeletének számít. A heavy metal alappilléreinek érintetlen mivoltát tiszteletben tartó bandák ma is léteznek, időnként pedig kellemeset villantanak olyan kiadványokkal, mint nemrég a svéd Night nevű formáció Raft Of The World című harmadik nagylemezével. Az album a fiatal srácok ajándéka a hagyományok kedvelőinek. 

Night - Raft of the World (2017)

Grave Cross – új EP a láthatáron

A Stormspell Records gondozásában hamarosan napvilágot lát a mexikói Grave CrossNothing But the Night” első EP-je. 

Az impozáns borítóval ellátott kislemezen a következő dalok kaptak helyet:

1.Nothing But the Night
2.The Curse of the Witch
3.Grave Cross
4.The Devil’s Skull

Nothing But the Night by GRAVE CROSS

A heavy metalt erős NWOBHM hatásokkal játszó csapat első hangzóanyaga a 2009-ben elkészült „Let It Be Darkness…” című demó volt, ami CD-n és bakeliten is megjelent.

Endless Void – Apparitions Ep – 2012

     Érdekes demóval ( EP-nek van címezve, de azt túlzásnak érzem) hozott össze a sors, mondhatni közhelyesen, méghozzá az amerikai James Owen egyszemélyes projektjének, az Endless Voidnak második kiadványával. Igencsak megnehezítette a recenzió elkészítését a modern technikától valószínűleg irtózó zenész, mivel az égvilágon semmilyen információt nem oszt meg sem magáról, sem az általa működtetett […]

Tovább »

Saxon – Lionheart – 2004

No, sínen vagyunk, végre. Ez az év sok csalódást hozott nekem, melyet azok a „régi tuti befutók” okoztak, akiktől sokkal többet vártam. A Metal Church és Dio óriási buktája, valamint a Megamustaine felemás albuma után már letettem a reményről, hogy a Saxon jó albummal áll elő, főleg azután, hogy az utóbbi két lemezükön eléggé bekeményítettek, […]

Tovább »