A metalcore vonalas amerikai Of Virtue október 2-án Death Of The Altar címmel adja ki ötödik nagylemezét. A 11 dalt tartalmazó anyag az Arising Empire kiadónál fog megjelenni, aminek újabb klipjeként máris itt van a The End.
„Rengeteg olyan napon vagyok túl, amikor teljes közönyt éreztem a körülöttem zajló világ iránt. Folyamatosan bombáznak minket a politikával, a közösségi médiával és a hétköznapok terheivel, egészen addig a pontig, hogy idővel egyszerűen közömbösekké válunk ezen problémákkal szemben. Mindig olyan érzés, mintha eloltanánk egy tüzet, és közben egy másik lobbanna fel egy beteges és látszólag soha véget nem érő körforgásban. Idővel hozzászokunk a negatívumokhoz, és elkezdjük elfogadni, hogy talán ilyen az élet. Lehet, hogy ezt sokan apátiának nevezik, és őszintén szólva egyet is értek velük.” – mondta a zenekar gitáros/társénekes Damon Tate, majd így folytatta.
„Egy olyan lemezt akartunk készíteni, amely megragadja azt az érzést, amikor frusztráltak vagyunk, és végül elhitetjük magunkkal, hogy úgysem tehetünk semmit a helyzet megváltoztatása érdekében. Vannak olyan helyzetek, amelyekre nincs befolyásunk, másokat viszont el lehet kerülni. Végeredményben az egyik legfontosabb dolog mégis az, hogy töltsük azokkal az időnket, akiket szeretünk, és a lehető legtöbbet hozzuk ki abból az egyetlen életből, amit kaptunk. Mindenki gondoljon erre a dalra úgy, mint ’az utolsó bulira a Földön’. Ha tényleg közeledne a világvége, én a szeretteim körében szeretnék lenni, azt csinálni, amit a legjobban szeretek, és tudni, hogy mindent megtettem azért, hogy ezt a szeretetet másoknak is továbbadjam.”
A lemezre felkerül a mentális egészség hónapjában – májusban kiadott What’s It Like To Be Happy? című kislemezdaluk is, amiről Tyler Ennis, a zenekar énekese akkor így beszélt:
„Amikor ezt a dalt írtuk, maga a cím egyfajta tréfás hangnemben hangosan felvetett kérdés volt – de olyan mélyen megérintett, amire nem is számítottam. A felnőttkoromban átélt élmények nagy része egy szempillantás alatt felvillant a szemem előtt. A családtagok elvesztése, a mérgező kapcsolatok ördögi köre, a testképzavar és az egészségügyi problémák csak a jéghegy csúcsát képezték. ADHD-t diagnosztizáltak nálam, a dopaminszintem vagy egyáltalán nem volt meg, vagy folyamatosan meghaladta a megengedett értéket. Az imposztor szindróma és az identitásproblémák a legrosszabb depressziós állapotokba sodortak, amiket valaha is átéltem, és voltak olyan pillanatok, amikor hangosan azon tűnődtem, vajon örökre ilyen lesz-e az életem. Néhány sötétebb pillanatomban is rossz dolgokhoz fordultam, hogy jobban érezzem magam. Nyilvánvaló volt, hogy másoknak akartam tetszeni, másokat magam elé helyeztem, öngyógyításba menekültem, és nem vállaltam felelősséget a tetteimért. Csak a ’boldog’ pillanatokat tettem közzé a közösségi médiában, hogy megerősítést kapjak, másokat néztem, és azt kívántam, bárcsak úgy érezhetném magam, ahogy ők – anélkül, hogy rájöttem volna, sokan közülük ugyanezt csinálják. Ez egy furcsa visszacsatolási hurkot hoz létre, ahol mindenki másnak színlel, és senki sem igazán boldog. Még mindig minden pillanatban azt keresem az életemben, hogy számomra mit jelent a boldogság. Nem azt mondom, hogy nem mosolyogtam vagy nevettem, de ez a kérdés a mai napig kísért engem.”
A dalhoz készült klip itt látható.
![Of Virtue - Surrounded [Official Video]](https://femforgacs.hu/wp-content/plugins/wp-youtube-lyte/lyteCache.php?origThumbUrl=https%3A%2F%2Fi.ytimg.com%2Fvi%2FcHwcr7k9kW8%2F0.jpg)
