A névválasztás művészete külön tantárgyat érdemelne a zeneiskolákban. Amikor megláttam a dán Puke Wolf (Hányó Farkas?) nevét, elsőre nem a kifinomult, katarzisra törekvő poszt-muzsika ugrott be, hanem egy átmulatott éjszaka kevésbé dicsőséges végkifejlete valahol Koppenhága macskakövein. De hát ne ítéljünk a borító – vagy ez esetben a név – alapján, hiszen a farkasok néha hánynak, a zene meg néha fáj, és ez így van rendjén.
A dán brigád február 6-án szabadítja ránk DESCEND című debütáló nagylemezét, és a dolog komolyságát jelzi, hogy nem kevesebb, mint nyolc különböző európai kiadó fogott össze a megjelenés érdekében. A stílusmeghatározás a post-metal/post-hardcore/emo szentháromságában mozog, ami általában garancia a hosszas hangszeres merengésekre és a tüdőszaggató üvöltésekre. A banda ígérete szerint nem hagyják, hogy a műfaji korlátok gúzsba kössék őket: kapunk itt drone-os zúzást, post-rockos elszállást, blast beateket és vonósokkal kísért komorságot is. A kulcsszó a katarzis, amihez a jelek szerint idő kell: az első kislemez, a Hyena Laugh például rögtön 11 perces, nehogy a rádiók véletlenül műsorra tűzzék a reggeli csúcsforgalomban. A dalban Sophia Larsdotter és a Demersal tagjai is vendégeskednek.
